2011. június 7., kedd

Óvodai kirándulás...

... avagy ismét egy képes beszámoló! :) Bocs, de alig tudtam válogatni a képek közül, így egy kicsit hosszúkásra sikeredett!

Múlt héten szerdán kirándulni indultunk a Nyuszi csoporttal, ez a kiscsoport. Nem kell valami nagyra gondolni, ugyanis helyben oldottuk meg a gyerekek szórakoztatását! Az egyik anyuka felajánlotta, hogy mehetünk hozzájuk játszani (saját kis játszóterük van!) és főzni, közben pedig az apósáék lovait is megnézhetjük. Ők szemben laknak velük. Éééés a gyerekek lovagolhatnak is! Kell ennél több egy gyerekcsoportnak???? Nem! De az anyuka sógora tovább fejlesztette az ötletet, ugyanis felajánlotta, hogy lovaskocsival viszi el a csoportot. Ez egy fantasztikus ötlet volt, és mondanom se kell, nagyon élvezték a gyerekek! :)

Húgom, Szilvi és Hunor

A herceg fehér lóval és lovaskocsival érkezett! :)
Balról Gyöngyi ángyi, mint dadus, jobbról Barni mamája, szemből óvónőink (Erzsike és Ildikó) és a gyerekek

Óvónénik és a kiscsoportosok testvérei (Hunor és Renátó) - csak ők voltak a tesók közül! :)


Tízórai



Régen így énekelte: "Gyí paci Pajika!" :)


Csenge és Botond - szegény póni! :)


Unokaöcsém, Márk

Anya-banda nagyival és dadussal :)



Ádám és a Bánok
Szilvi és Kata, a "szakácsnőnk"!
Nagyon finom paprikás krumplit főzött a csipet-csapatnak Kata. Köszi!
Míg az ebéd készült, addig a gyerkőcökkel célba dobtunk és kötelet húztunk. Mi is, szülők! :) Sajnos a szülős kötélhúzásról nincs kép! Pedig ott is kivettem a részem, akárcsak a célba dobásból!!!







Már nagyon szeretnénk ebédelni! Dóra anyu Zsófival (házigazdáék), Ildikó, Erzsike és Gyöngyike.
Eredményhirdetés - mindenki 1. helyezett!!!
2 éremmel gazdagabban
Mosolyogj! :)
Elfáradva, éhesen a nagy melegben!
Egy kis tea jót tesz a baleset után Kamillóval!
Igen baleset, mert Botond feldobta a labdát, az visszapattant a tetőről, aminek következtében a darázsfészekből rátámadtak a darazsak. Mivel ott voltam mellette, és lepattanó labdát elkaptam, így azzal ütöttem el a rá támadó bogarakat, de még így is 5 csípést kapott. 3-at a szemöldökére, 2-t a kézfejére. Volt ám ordítás rendesen!!! Hunor is azonnal ott termett mellette, és vigasztalta, simogatta. Óvónénieink életüket nem sajnálva kipucolták a darazsakat. Dóra anyu eközben segített Botondot lekezelni: calcium pezsgőtablettát oldott fel, amit megivott a kis sebesült, valamint segített lekenni a csípéseket azzal a habbal, amit égésekre csípésekre kell tenni, de most, ha agyonütnek se tudom megmondani a nevét! Fehér a doboza, sárga felirattal. :)

Persze, mikor Botond meglátta a habot a kezén, frászt kapott - kicsinek rettegett a habfürdőtől! Nem engedte, hogy lekenjem a szemöldökét, de egy kis csellel Dóra gyorsan lekente. Így nem dagadt fel semmije, és gyorsan meggyógyult! De legalább megmutatta az óvónéniknek, hogy ő is tud ordítani! :)

3 megjegyzés:

  1. Mozgalmas napotok volt! :)
    Jó látni ezt a sok kis ismerős arcot. Ja és a hab neve Panthenol, nekem eszembe jutott. :D

    VálaszTörlés
  2. Jaj, de szupi kis kirándulásotok volt! Szegény Botond, nem irigylem! Remélem már minden oké!

    VálaszTörlés
  3. Ez a nap minden tekintetben fantasztikusra sikerült Nektek is és a gyereknek is! Imádtam végignézni a sok-sok fotót, és olvasni a beszámolódat! :-) Azért azok a darázscsípééééések.....huha. De minden jó, ha jó a vége, örülök, hogy jól éreztétek magatokat és kellemes élményekkel térhettek haza a kis lurkók! :-) Nagyszerű csapat vagytok!!! :-D

    VálaszTörlés