2011. augusztus 31., szerda

Tüskevár másképp

Ugye mindenki emlékszik Fekete István Tüskevár c. regényére, amely főszereplői Bütyök és Tutajos, a két pesti srác??? Röviden: Dél-Dunántúlra mentek nyaralni az öreg Matula Gergelyhez. Az itt töltött nyár alatt megismerkedtek a berek csodás életével, madaraival. És, hogy jutott ez most eszembe? A gyerekeim egyik kedvenc diafilmje a Tüskevár, amit ma este is vetítettem nekik! Elsőre túl komolynak hangozhat, de nem az! Tele van olyan képekkel, leírásokkal, amik hozzájuk közel állnak. Csikasz, a puli kutya pont olyan, mint az apukám kutyája. Matula pedig pont úgy néz ki, mint az apukám. Már csak a birkák hiányoznak az eredeti történetből! :)

Ma én mesélek nektek, egy ehhez hasonló történetet! :)

Az unokaöcséink, mármint az én H. Mátém, és a férjem unokaöccse, aki szintén H. Máté a nyáron összenőttek! Na, nem szó szerint!
De talán ott kezdem a történetet, hogy apukámnak van egy tava, ami kb 12-14 éve keletkezett. Még mi is itt játszottunk, távol a falutól, egy csendes, zárt, biztonságos medencében, mely réges-régen a téglagyár területéhez tartozott. A területen rengeteg agyag, homok található. Nem is csoda, hiszen apu regéi alapján, itt folyt régen a Maros, még a folyószabályozás előtt. Így a belvíz könnyen megállt, és felgyülemlett. A húgaimmal régen, telehordtuk halakkal, amik a mai napra igen szép állományt hoztak össze. Mellesleg apu itt legeltet, és a fő bojtárja, az öcsém mellett, az unokaöcsém, Máté.

Egy szép, kora nyári napon, a mi H. Máténk, a legjobb barátjával, a szintén H. Mátéval, kimentek horgászni, majd annyira belejöttek, hogy az egész nyarukat kinn töltötték! Persze nem aludtak kinn! :) Korán reggel, telefonon ébresztették egymást, majd együtt indultak ki, ahol saját kis gunyhót/kunyhót (kinek hogy tetszik) építettek maguknak. A hozzávaló nádat, a tóból termelték ki, majd ablakot is szereztek, ami egy régi, elhagyott, és már apukám tulajdonában álló, rossz tanyaépületből való. Egész nyáron ezt építették, mellette horgásztak és jókat játszottak! Apu jókat nevetett rajuk olykor-olykor. (pl: A nádat a kunyhóval szemközti oldalról termelték ki, ami több száz méter távolságra volt. Ja, és tele van náddal a tó. A kunyhójuk előtt is nádtenger van! )

Mindennap úgy indultak ki, hogy vizet, és napi hideg élelmet vittek magukkal. Nem számított nekik a 40 fokos hőség! Ami visszatartotta őket néha, az az eső volt. De ezt a borongós időt is együtt töltötték valamelyiküknél! Ebédelni, ha főtt ételt akartak, akkor hazamentek. A mi Máténk dédihez ment ebédelni, majd onnan vissza ki a "Birtokra", mert mi csak így hívjuk!

És ennek a gyönyörű, irigylésre méltó "nyaralásnak" a mai nappal vége, mert holnap már kezdődik az iskola! De talán a következő nyári szünetben, vagy ősziben esetleg a téliben, ott folytatják ahol abbahagyták! És ott, újra, egy kicsit ismét felnőttek lehetnek, bár apukám óvó tekintete mellett!

...
Sajnos a tavalyi év folyamán az összes fát ki kellett vágni, mert az új álláspont szerint: egy legelőn tilos fának lennie! Köszönjük szépen annak, aki ezt ismét egy asztal mögött találta ki, mert egy varázslatosan szép kirándulóhelyet veszítettünk el, de azért a varázsa még lelkünkben él! Mivel nem akarok mutatni róla képet, mert elsírnám magam, így helyette a 2006. 07. 25.-ei kirándulásunkat mutatom, ahol a helyi Családsegítő Szolgálatnál voltam önkéntes, egy egynapos kirándulás lebonyolításában. A kollégák a szomszéd települések (30 km-es körben lévők) hátrányos helyzetű gyerekeit hozták el hozzánk, egy biciklitúra keretein belül. Ebédre paprikás krumplit ettünk, ami felajánlásokból jött össze. A terület akkor tele volt fával, búvó- és rejtekhellyel, amely igazán fergeteges kalandoknak adott otthont. A számháborút én nyertem meg! Micsoda véletlen? Lehet, hogy azért, mert ismerem minden zugát?

Jöjjenek a képek!
Balról jobbra: Balázs öcsém és Máté



Apukám középen.







Ez vajon ki?...... Hát én!


Számháború

Lovaglás előtt



Unokatesóm Ang, Máté anyukája

Angéla, Máté, Balázs (háttal), egy kisfiú és én




A legkisebbnek is nagyon tetszett!


Pihi ebéd után.
Mivel sztorizós kedvemben vagyok, így mesélek még egy kicsit erről a helyről!
Ezzel a területtel szemben állt egy kőkastély, amit lebontottak az itt élők, a török uralom alatt, hogy a helyi alagutakat meg tudják építeni. A fő lejárata a templomunk kertjében található. Mivel ez a központban található, így a kereszteződésnél 3 folyosóra válik: 1 ment a focipályára, 1 ment a Zelmann-malomhoz és egy a "tehénjárásra". A helyiek ide csalták le a törököket, majd miután az egyik járaton kijöttek, gyorsan befalazták a kijáratokat. Sajnos mivel nagyon sokszor beomlott, főleg a kereszteződésnél, így életveszélyes, illetve csak a bejárata nézhető meg, kívülről. A kijáratok pontos hollétéről nem tudok, csak a történetét ismerem hála apukámnak, aki imád sztorizni a régi dolgokról. Én meg imádom hallgatni!

Remélem ti is úgy élveztétek a leírásokat, mint én!
Jó éjszakát!

2011. augusztus 29., hétfő

Tanfi ala Sapi és egy kis tízórai ötlet

Ma délután nekiálltam a tanfis dobozt összerakni. Hát nem gyengén felmérgeltem magam, hogy "Hogy lehet ennyi eszem, hogy ilyenbe bele merek vágni, mikor sosem tudtam pontosan mérni, szabni?!" Régen a technika órára beadandó szakrajzokat is Palikával csináltattam.

De, mikor már kezdett alakulni a doboz, megnyugodtam. Ügyes vagyok! :) Majd, hogy örömöm tovább fokozzam, kihívtam apánkat, aki kiröhögött. Ugyanis ezt könnyebben is meg lehet oldani! Az oldalakat meg kellett volna hosszabbítani, és csak összehajtani! Hogy ez nem jutott eszembe????? Pedig pofonegyszerű!

Megsúgom, azt mondta, hogy nehogy eláruljam, mert kitagadtok a klubból! :)))))

Kb két órán át ezzel bajlódtam. Most fejeztem be.




Erről beszéltem! :))) Bocs, de az udvaron fényképeztem!

Van egy kis tekercs ragasztószalagom is hozzá! :))))
 Másik téma:
Sokat gondolkodtam, hogy felrakjam-e, de végül mégis megteszem. Miért? Mert sokunk gyereke jár óvodába, bölcsődébe. Nálunk sajna nem lehet már csak tízórait befizetni, hanem mindent kell kérni! No comment! Így mi nem kértünk tízórait. Minek, ha mindennap főzök, és itthon vagyok a kicsivel? Nem beszélve arról, hogy a szomszéd utcán van az ovi!

Szóval elővettem a régi receptes könyveket, és jegyzeteltem. Rengeteg egyszerűen elkészíthető tízórai ötletet találtam, amit ráragasztottam a konyhaszekrény ajtajára. Így csak kinyitom, és csak választanom kell! Mivel már néhány napja ott lóg, így most csak lefényképeztem, nem scanneltem. Remélem olvasható????
Első oldal
Második oldal
Konyhaszekrény látkép :))))

2011. augusztus 26., péntek

Júliusi kötelező oldal a naplóba - Summer 2011.

Az instrukciók:

- Legyen valami víz szerű az oldalon. Ez lehet rajzolt, festett, pecsételt buborék, hullám, víz mintázatú papír, víz cseppek, strandos kép, mindegy. Azért, mert épp ma készülünk első strandos élményére Gergőnek, megyünk Gödre :)
- Ha már víz, akkor hal, és ha hal, akkor pikkely, ami meg csillogó, legyen ismét valami csillogó az oldalon ( gyöngy, csillám, sztassz, mindegy,) csak a vízhez kötődő színű legyen, azaz kéktől a zöld árnyalatig minden.


Na, én ezt a két kritériumot ötvöztem! :) Gyöngyházfényű, csillogós akrillal, és a masszírozó lámpák 2 féle pöttyös fejével pöttyöztem. Száradás után már csak néhány kiegészítő kellett hozzá.
Mivel nyári élményeket dolgoztam fel benne, így ötvöztem a rayheres kihívással, és nevezem! :)


Felhasználtam:
fehér alapkarton 
kávés papír
kék kartonok - világos és sötét
rayheres papír - név nélkül, alátét
gyöngyházfényű akril
pecsétek - scrapbook.hu és Timitől való (felirat)
kreatúrás chipboardok 
rayher - gomb
textil és papírvirágok
mini miltonok
gémkapocs Timitől

kék tinta
fekete filc
hímzőfonal
Timi féle címke - happy


Bár nem igazán látszik a világoskék tinta, de a papír, és sarkok nagyon gyönyörű vízjeles pecsétet kaptak.


A két címkén ezek olvashatók:
Angyalkák - mert így hívom őket itthon. :)
Botis és Henike - A Botis Hunortól származó becenév, míg a Henike Botondtól származik. Még kicsi volt, és nem tudta kimondani azt, hogy Hunor, így lett belőle Hene. Ez azóta a törzsfejlődés minden szintjét végigjárta: Hene, Hini, Huni, Hunika, Hunojka, Hunoj, Heni, Henike. Remélem, nem hagytam ki egyet sem! :)


A mostani közös becézésük alapja, hogy mindenki nevét is-sel végződősen mondják: Anyis(ka), Apis(ka), Mamis(ka), kivéve tata: Tatus. :)


Nálatok, milyen becenevek vannak?

P. I. F. Vikinek

Elkészült a pifed, Viki! Kérlek, küldd el a címed email-ben, vagy a facén! Mivel nagyon izgulok, hogy tetszik-e, és nem tudok várni, míg megkapod, most bemutatom!



Kinyithatós képeslap, melybe képet, vagy bármely idézetet lehet tenni.
Remélem, tetszik?

Felhasználtam:
scrapbook.hu-s papír (nem tudom a nevét)
arany karton
kitchen spice papír
kávés papír
csíkos papír a múltkori freebie-ből
pecsétek
memento barna tinta
fekete tinta
szalag és csipke a helyi papír, írószer és textil üzletből
nyomtatott saját pecsét
rayheres ragasztó

Nem akartam túldíszíteni, mert az elnyomná a papír gyönyörű virágait. Így egy egyszerű, de annál különlegesebb lap lett, nagyon sok szeretettel Neked!

2011. augusztus 25., csütörtök

Csészefetés és egy újabb nyuszi

Az elmúlt egy hét alatt, nem sokat láttam a fiaim. Hajnalban mentem mindennap - fél 6kor - anyósomhoz, mert indult dolgozni, és vigyáztam a gyerekekre, akik rendszeres ott alvók voltak. Kelés után hazasétáltunk - kb 100 méter, majd mentünk dédihez, ahol anyukám, vagy a húgom már várták. Ja ők együtt is laknak, mármint dédi, meg anyuék. Volt olyan nap, mikor csak dédi volt szabad, így ő vigyázott a 3 dédunokára. Mivel mind fiú, és eleven, szegénynek rengeteg dolga volt! Nagyon fellélegzett, mikor kész lettünk! :)))
Úgyhogy hoztam-vittem őket A pontból B pontba!
Persze délben hazajöttek anyuéktól, ettek, aludtak, majd mentek anyósomhoz, mindjárt felkelés után. Szörnyű volt mindannyiunknak!!!

Ez az egy hét alatt kipofoztuk a konyhát, az ebédlőt és az előszobát: festettünk, csempéztünk. De erről képet majd később, mert még nincs kész a konyhai polc, amit hétfőn lerendeltünk. Úgyhogy addig lehet kíváncsiskodni! :)

Miután készen lettünk, újra együtt volt kis családunk! Sajnos Botond, 2 egymást követő éjszaka, zokogva ébredt, mert haza akart menni. Így egy éjszaka mellette is aludtam, hogy nyugodt legyen. Azóta minden visszatért már a normális kerékvágásba, és ismét éjjelente szállingóznak közénk! :)

Az első nap csak együtt voltunk. Nem csináltunk semmit! Kaja maradt előző napról, így csak a gyerekekkel foglalkoztunk! Így született meg az ötlet a fejemben, hogy fessünk csészéket! Megtaláltam a régi kék 4 személyes csészekészletem a pakolás alatt, és úgy döntöttem, nekik adom. Úgy is imádnak csészéből inni! Mellesleg van még min 5-6 készletem, de azok 6 személyesek. Ezt meg nem is sajnálom, ha véletlenül eltörik! :)

Elővettük az üvegfestékeinket, és jól kifestettük! Persze nem spéci, kimondottan üvegre való, hanem hagyományos matrica festék. Még anyukámtól kaptam 2 éve, holott addigra már rég lemúlt rólam ez a szenvedély! Na mindegy! A fő, hogy volt, és élveztük a festést! Az udvari asztalterítő, amit a nap már szépen kimart, most szép mintás lett a festés alatt! :)
Bal alsó az én alkotásom, a bal felső a Hunoré, a másik kettő pedig a Botondé.

2 csészét feliratoztuk is, az alkotók alapján. :) Szóval balról jobbra: Botond, Hunor, Botond és az én alkotásom.

Az állványa. Szépen kipöttyöztem és egy-egy monogramot is kapott a két oldal.

Tanulság: bőven elég 2 csésze kifestése egy 3,5 éves gyereknek, a tányérok már nyögvenyelősen mentek! Hunor pedig csak az elsőt élvezte mindegyik fajtából, ezért készíttettem én is.

De nagyon jó móka volt!!!! Száradás után, másnap reggel:



Már nem akart fényképezkedni. Nem is értem???? Talán már kivakuztam a szemét?!


Addig míg készült a festés és csempézés, és nem tudtam mit csinálni, meg persze mikor Palika motorozott, elkezdtem Botond nyusziját. Igen, neki, mert az előzőt Hunor lefoglalta. :) Persze neki más igényei voltak! Olyan kell, mint a képen a másik nyuszi: lelógó fülű, virággal a fején! Még jó, hogy fiúnak született! Teljesen odavan a csajos dolgokért is, nemcsak a fiúsakért! :)

Persze a virághorgolás elmaradt, mert ma reggel, mikor nekiálltam volna, beállított a postás, aki hozta a candy-m! Nagyon szép! Lejjebb bővebben írok róla!
Szóval Botond kiszúrta az egyik rózsaszín lollipop virágot, így azt varrtam neki rá.





Kicsit durcás volt Botond, mert nem adtam neki a pecséteket, a tintákat, a művészkéseket és a matricákat! Pedig nagy lelkesen alkudozott: "De anya, neked már van művészkésed, nekünk meg nincs!" A pecsétekkel is ugyanez ment, pedig vettem Bogitól nekik. Ha rajta múlik, minden az övék, max a kis minialbum az enyém! Pedig olyan lelkesen osztotta kettejük között! :)))

Csak Boginak meséltem eddig. Képzeljétek el, olyan ügyesen pecsételnek a szilikon nyomdákkal, hogy magam is csak ámulok! Óvatosan, finoman, pont úgy,  mint én szoktam! Nagyon jó érzékük van hozzá! Már alig várom, hogy 1-2 éven belül kész legyen a kisszobánk, mert az lesz a mi Kreatív Kuckónk. Legalábbis ez lesz a felirata! :) Ott aztán minden csak az alkotásról fog szólni! Ott majd lehet mindent! Még el se kell pakolni, csak becsukom az ajtót, és később ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem kell a konyhát vagy a szobát összepakolni, kipucolni! :))) Bárcsak kész lenne már!

Szép álom!:))))

Bocs, ha most egy kicsit hosszú voltam! :)

Örülök, hogy végigolvastad!

Szép napot!