Tüskevár másképp

Ugye mindenki emlékszik Fekete István Tüskevár c. regényére, amely főszereplői Bütyök és Tutajos, a két pesti srác??? Röviden: Dél-Dunántúlra mentek nyaralni az öreg Matula Gergelyhez. Az itt töltött nyár alatt megismerkedtek a berek csodás életével, madaraival. És, hogy jutott ez most eszembe? A gyerekeim egyik kedvenc diafilmje a Tüskevár, amit ma este is vetítettem nekik! Elsőre túl komolynak hangozhat, de nem az! Tele van olyan képekkel, leírásokkal, amik hozzájuk közel állnak. Csikasz, a puli kutya pont olyan, mint az apukám kutyája. Matula pedig pont úgy néz ki, mint az apukám. Már csak a birkák hiányoznak az eredeti történetből! :)

Ma én mesélek nektek, egy ehhez hasonló történetet! :)

Az unokaöcséink, mármint az én H. Mátém, és a férjem unokaöccse, aki szintén H. Máté a nyáron összenőttek! Na, nem szó szerint!
De talán ott kezdem a történetet, hogy apukámnak van egy tava, ami kb 12-14 éve keletkezett. Még mi is itt játszottunk, távol a falutól, egy csendes, zárt, biztonságos medencében, mely réges-régen a téglagyár területéhez tartozott. A területen rengeteg agyag, homok található. Nem is csoda, hiszen apu regéi alapján, itt folyt régen a Maros, még a folyószabályozás előtt. Így a belvíz könnyen megállt, és felgyülemlett. A húgaimmal régen, telehordtuk halakkal, amik a mai napra igen szép állományt hoztak össze. Mellesleg apu itt legeltet, és a fő bojtárja, az öcsém mellett, az unokaöcsém, Máté.

Egy szép, kora nyári napon, a mi H. Máténk, a legjobb barátjával, a szintén H. Mátéval, kimentek horgászni, majd annyira belejöttek, hogy az egész nyarukat kinn töltötték! Persze nem aludtak kinn! :) Korán reggel, telefonon ébresztették egymást, majd együtt indultak ki, ahol saját kis gunyhót/kunyhót (kinek hogy tetszik) építettek maguknak. A hozzávaló nádat, a tóból termelték ki, majd ablakot is szereztek, ami egy régi, elhagyott, és már apukám tulajdonában álló, rossz tanyaépületből való. Egész nyáron ezt építették, mellette horgásztak és jókat játszottak! Apu jókat nevetett rajuk olykor-olykor. (pl: A nádat a kunyhóval szemközti oldalról termelték ki, ami több száz méter távolságra volt. Ja, és tele van náddal a tó. A kunyhójuk előtt is nádtenger van! )

Mindennap úgy indultak ki, hogy vizet, és napi hideg élelmet vittek magukkal. Nem számított nekik a 40 fokos hőség! Ami visszatartotta őket néha, az az eső volt. De ezt a borongós időt is együtt töltötték valamelyiküknél! Ebédelni, ha főtt ételt akartak, akkor hazamentek. A mi Máténk dédihez ment ebédelni, majd onnan vissza ki a "Birtokra", mert mi csak így hívjuk!

És ennek a gyönyörű, irigylésre méltó "nyaralásnak" a mai nappal vége, mert holnap már kezdődik az iskola! De talán a következő nyári szünetben, vagy ősziben esetleg a téliben, ott folytatják ahol abbahagyták! És ott, újra, egy kicsit ismét felnőttek lehetnek, bár apukám óvó tekintete mellett!

...
Sajnos a tavalyi év folyamán az összes fát ki kellett vágni, mert az új álláspont szerint: egy legelőn tilos fának lennie! Köszönjük szépen annak, aki ezt ismét egy asztal mögött találta ki, mert egy varázslatosan szép kirándulóhelyet veszítettünk el, de azért a varázsa még lelkünkben él! Mivel nem akarok mutatni róla képet, mert elsírnám magam, így helyette a 2006. 07. 25.-ei kirándulásunkat mutatom, ahol a helyi Családsegítő Szolgálatnál voltam önkéntes, egy egynapos kirándulás lebonyolításában. A kollégák a szomszéd települések (30 km-es körben lévők) hátrányos helyzetű gyerekeit hozták el hozzánk, egy biciklitúra keretein belül. Ebédre paprikás krumplit ettünk, ami felajánlásokból jött össze. A terület akkor tele volt fával, búvó- és rejtekhellyel, amely igazán fergeteges kalandoknak adott otthont. A számháborút én nyertem meg! Micsoda véletlen? Lehet, hogy azért, mert ismerem minden zugát?

Jöjjenek a képek!

Balról jobbra: Balázs öcsém és Máté

Apukám középen.

Ez vajon ki?...... Hát én!

Számháború

Lovaglás előtt

Unokatesóm Ang, Máté anyukája

Angéla, Máté, Balázs (háttal), egy kisfiú és én

A legkisebbnek is nagyon tetszett!

Pihi ebéd után.

Mivel sztorizós kedvemben vagyok, így mesélek még egy kicsit erről a helyről!
Ezzel a területtel szemben állt egy kőkastély, amit lebontottak az itt élők, a török uralom alatt, hogy a helyi alagutakat meg tudják építeni. A fő lejárata a templomunk kertjében található. Mivel ez a központban található, így a kereszteződésnél 3 folyosóra válik: 1 ment a focipályára, 1 ment a Zelmann-malomhoz és egy a "tehénjárásra". A helyiek ide csalták le a törököket, majd miután az egyik járaton kijöttek, gyorsan befalazták a kijáratokat. Sajnos mivel nagyon sokszor beomlott, főleg a kereszteződésnél, így életveszélyes, illetve csak a bejárata nézhető meg, kívülről. A kijáratok pontos hollétéről nem tudok, csak a történetét ismerem hála apukámnak, aki imád sztorizni a régi dolgokról. Én meg imádom hallgatni!

Remélem ti is úgy élveztétek a leírásokat, mint én!
Jó éjszakát!