2012. március 24., szombat

Hunor szaval

Ma lefekvéskor, tökéletesen, hiba nélkül szavalta el Hunor Petőfi Sándor: Arany Lacinak c. versét. Ezen felbuzdulva, délután rávettem, ismét szavalja el, csak most kamera előtt.

Elég lámpalázas volt szegény, de nagyon szerette volna elmondani, legalábbis akkor, mikor a kamera nem ment. Készült 5 videócska, mert tényleg annyira rövid. Érdemes megnézni őket, mert nagyon cuki, sőt néhol elég vicces, mert pofákat is vág!!!! :D :D :D

Fél és 2 perc közöttiek. Jó jellemzés is róla, mert amint felbátorodik, látható, hogy milyen huncut! :D



Holnap pedig jövök Botond néptáncbemutatójával. :)

2012. március 20., kedd

Botond szavalóversenyen

Mióta meghirdették, tudtuk, hogy mi ott leszünk! Miért? Mert már 1 éve annak, hogy megtanulta  Botond Petőfi Sándor: Arany Lacinak c. versét. Könnyű dolga volt, hiszen sokat vetítettem.

Mint tudjátok, közel 100 db diafilmem van. Rengeteg benne a prózai alkotás, de van szép számmal vers is. Minden nap kettőt vetítek nekik, délben, és természetesen mindig mást.
Tavaly nyáron egy alkalommal rám szólt, hogy most ő mondja a verset. Meglepődtem, mert eddig ilyen nem volt! És lélegzetvisszafojtva hallgattam, amint a 3 éves gyerekem szinte hibátlanul mondja, "olvassa". El sem akartam hinni! Azóta több verset, mesét tud, igaz vannak olyanok is, amikből csak részleteket, de az is nagy szó! Pláne akkor, ha legalább 2 hónapja nem vetítettem!

Szóval, amint megtudtuk, hogy lesz egy szavalóverseny, már adta is magát, hogy mivel jelentkezünk rá! Nem mellesleg meg kell jegyeznem, hogy Hunor is fújja kívülről!

De most mesélek a mai napról!

Izgatottan indultunk életünk első szavalóversenyére négyesben, vagy inkább ötösben. :) Hunor, aki itthon képes 2-3 órát is csendben lenni, most is jó fiúnak mutatkozott, egészen addig, míg el nem kezdődött. Bele-bele kotyogott, ami elég kínos volt! Azért vittem el, mert már harc volt, hogy ő is ott akar lenni, nem kicsi! Úgyhogy elvittük. Bár így utólag, nem volt jó ötlet! Na mindegy! Az eleve szűkös helyen kb 50-en lehettünk. Így, mikor ki akartam vinni, nem jött össze, mert a soron nem tudtam kimenni. Ezért megkértem Eszter húgom, hogy vigye ki. Ki is vitte, de nem fogta a kezét, és ordítva rohant vissza, hogy "ANYA!!!". Elég égő volt! Elvittem anyósomhoz, persze kabát, sapka nélkül. Jó idő volt szerencsére! :) A mama épp Hugival sétált. Úgyhogy vártunk egy darabig, mire visszajöttek. Ezután visszamentem.

Vége volt a versenynek. Nagyon sajnáltam, hogy se az enyém, se más gyerekét nem láttam, pedig annyira kíváncsi lettem volna rájuk! Olyan aranyosak lehetnek, és természetesen roppant ügyesek, ezek a csöpp gyerekek, amint épp verset mondanak! :)

Az ajtó mellett ülő anyukákat gyorsan letámadtam, mondják el, milyen volt az enyém. Mindenki áradozott róla! Gondoltam, biztosan az övéké is, és másoké is ilyen ügyes volt! Szerettem volna mindenkiét látni, de sajnos csak az ott jelenlévők értékelését hallottam, így azokra támaszkodom. :)

Az óvónők el voltak tőle ájulva. Gyorsan meg is kérdezték, mikor és mennyi idő alatt tanulta meg. Látni kellett volna az arcukat, mikor közöltem velük, hogy 1 éve és diafilmről! No meg, Hunor is fújja vele együtt! :) Azt hiszem, nagyot nőttünk a szemükben (3 óvónő és a vezetőóvónő)! :D
...
Botond fel is hánytorgatta nekem, hogy nem voltam ott. A szívem majd leszakadt! Közösen többször is megnéztük a videót, és sokszor megdicsértem! Megértő gyerek, mert tudja, hogy Öcsi még kicsi, de azért rosszul esett neki. Bár nagyon boldog volt azért, mert mindenki őt dicsérte!


Az eredményhirdetés végére hagyták, mert nagyon szépen, kifejezően, hangsúlyosan, szemkontaktust tartva szavalta a leghosszabb verset! Bátran, hangosan állt ki a közönség elé. Ő kapta a legnagyobb tapsot!

Mivel minden kisgyerek nagyon ügyes volt, és több 1., 2. ill. 3. helyezett lett volna, így a kicsik között (3-5 évesig) nem volt helyezés. A nagyoknál (6-7 évesek) 3 helyezett is volt. Hihetetlenül ügyesek voltak, már akiket láttam. Kb 4 gyerkőc! Le a kalappal az aprónép előtt, mert, ha nem is szavalták el némelyek, mert elszégyellték magukat, akkor is ott voltak, és büszkén vállalták verseiket vagy szégyenlősségüket!

Mutatom, mit kaptak egységesen, illetve a díjátadást:


+ 1 tábla Milka csoki és egy könyvjelző



2012. március 18., vasárnap

Húsvétváró asztaldísz

Tegnap délután, míg a fiúk kinn játszottak az udvaron, Praktika újságokat lapozgattam. Találtam benne egy nagyon aranyos asztaldíszt, de ahhoz semmi sablon nem volt. Mint kiderült, egy készen kapható készletet mutat be, hogyan kell elkészíteni. Padlót fogtam! Hogy lehet egy oldalt annak szentelni, hogyan kell kifesteni, meg összeállítani???????? Ez akkora baromság!!!!!!!!! Ezt még az óvodások is meg tudják oldani!

De, mivel én nyughatatlan természet vagyok, készítettem egy saját sablont, majd kivágtam irományfedélből a hozzávalókat, ma pedig közös erővel kifestettük.

Mutatom, aztán még regélek!

Na, ehhez tényleg egy újság segítsége kell, mert tuti nem tudnám kifesteni! :))))) Röhej!

Hunor volt most a fő festő mester, ugyanis a rétet (ez az újságban kék volt!) és a bokrokat ő festette. Botondé voltak a fehér nyuszik, ill. a tojásokat segített kicsorgatni, kirázni, mert csak az aljukon ütöttem lyukat, hogy szebbek legyenek. Az első után feladta, és kimentek homokozni. Még jó! Én meg főzés közben rázogattam a tojásaim tovább! :DDD

Miután készen lettek, kimostam és kb 15 percre sütőbe tettem őket, hogy ne menjen tönkre, majd gyöngyházfényű akrillal festettem. Volt 5 db, de mikor a fiúk hazaértek a mamától, Hunor földhöz vágta a lila tojást, természetesen a tetején lett a lyuk! Így azt ki kellett dobni. Sebaj, majd holnap gyártok hozzá egy másikat. És, még mielőtt elfelejteném: Azért nem főztem meg a tojásokat, mert így 1. tovább megmaradnak, 2. a tojásokat fel tudom használni. Holnap aszaltszilvás rántott hús lesz. :)

Mivel karton alapra dolgoztunk, a sok-sok festéktől egy kissé meglágyult, és a száradás alatt kissé eldeformálódott. Ezért holnap még valamit ki kell hozzá találnom, hogy tökéletesen fix maradjon.

Aki szeretné elkészíteni, annak hoztam a sablonjaim.

Fogadd sok-sok szeretettel, Kedves Olvasóm! Rétegelt fa lemezből a legjobb elkészíteni, de így is mutatós.

A nyuszik belső rajzolatát az újságból vettem, de te nyugodtan másold le az enyémről! :)

A kis vonalak, a bevágás helyét jelzik. Az alakoknál a nyuszi keze alatt kell bevágni. A bokrokat ehhez igazítottam.
A kis körökhöz egy kávés pohár alját használtam.
Észrevehettétek már, hogy általában így oldom meg a feladatokat. Se a sütik szaggatásához, se körök rajzolásához nem használok mást, mint a poharaimat, kompótos - vagy müzlis, esetleg nagy dagasztótáljaimat. Ezek mindig kéznél vannak, és nem kell őket sokáig keresni! :) A húsvéti koszorúnál is két nagy dagasztótálammal készítettem az alapot.

Felhasználtam:
1 db irományfedél
gyöngyházfényű akril festékek - csak a tojásoknál
tempera

Kiegészítés:
A merevítés tökéletes lett! A rétet körberajzoltam egy irányfedéllapon, majd körbevágtam. A megfelelő helyeken bevágtam, és már már össze is lehetett illeszteni: az aljától kb 2-3 mm-nyire.

2012. március 17., szombat

2012-es napló fedőlap

Bogi, kérlek tedd be a többi közé! Köszönöm! :)

És ma délelőtt végre elkészültem a napló borítómmal, ugyanis a fiúk délig mamáznak, apánk meg dolgozik. Úgyhogy enyém volt a délelőtt! :)

A feladat, ha jól emlékszem két részből állt:
- Legyen rajta valami újrahasznosított.
- Legyen rajta évszám.

Volt egy régi mappám, amit semmire sem használtam. Még Tacita nővértől kaptam, mikor segítettem neki adományokat válogatni. (Többen mentünk, legalább lóghattunk az órákról! hihihi :) De nagyon élveztem! Kár, hogy sok füzetet, és mappát nem hozhattam el! )



És ilyen lett! Ugye, milyen csecse????


Sikerült napfénynél fényképeznem, de nem adja vissza tökéletesen a színeket! :( Az indám pl. nem ilyen sötét, és a csipkém se. De azért így is mutat!

És ki is próbáltam az sk pecsétjeim. Mivel Tea dye-os TH tintám van, ezért azzal próbáltam halványabb feliratot és kirakó darabot tintázni. Egész jó lett! Báááár, lehet, hogy kevesebb kellett volna az album feliratnál. :) De a kirakós annál jobb!

Az indákat és a mappa oldalait Distress Stain - brushed corduroy-al festettem. Ez nem sötét. Inkább olyan közepes árnyalatnak mondanám. Szóval egy kissé világosnak tartottam, ezért gondoltam becsillámozom a karácsonyi albumos csillámmal. Ettől eléggé zöldesen csillogó lett. Először meglepődtem, de irtóra tetszik! :)
A kommentkártyára szintén sk pecsételtem az évszámot, persze a tea színűvel. Hogy még inkább kiemeljem, körberajzoltam, majd ugyanezzel a csillámmal kifestettem, köré pedig gyöngytollpöttyöket illesztettem.




Ott a kirakó a két sarokban.

A gerincét két krémszínű masnival dobtam fel.

Azt hiszem, sikerült minden kritériumnak megfelelnem! :D

És ebben az évben igyekszem egységesre készítenem az albumom. Kíváncsi vagyok, mennyire jön össze? :))) Ja, és csak a kötelezőket fogom elkészíteni, mert sajna kevés benne a helyem. :D


Felhasználtam:
Distress Stain - brushed corduroy
Th- Tea dye
Scrap cake klt papír
dombormintás fehér karton
régi album
kreatúrás chipboard
csillám ragasztó
gyöngytoll - cream
szalag
csipke

Szép napot!

Sk pecsétek

Valami lendület ért el kb két-három nappal ezelőtt, ami azóta is tart! És ez nem másnak köszönhető, mint a TAVASZnak! Ez a kedvenc évszakom, nemcsoda, hisz ekkor az ember olyan feltöltődésen megy keresztül, ami hihetetlen energiával tölti fel! Engem legalábbis igen! :)

Ezért nekiálltam pecsétet gyártani a 2012-es albumomhoz. Szerintem, ma el is készítem az albumborítót, mert szabad vagyok délelőtt! Jipijééééé!
A kettest most ragasztottam vissza, mert Hunor tegnap leszedte. :)

Muszáj volt narancssárga kartonra tennem, mert ezen sokkal szebben kirajzolódik!

A másik pedig egy fa pecsétnyomó, amire már csak ragasztani kellett! 2 cm*5 cm a mérete, így eléggé bajban voltam, mit is kellene rá ragasztanom! Még tanácsot is kértem Anditól, mit lehetne, de mire válaszolt volna, addigra kitaláltam, hogy egy kapcsos zárójel kerül rá. :)

Egyébként is, olyat szerettem volna, amit szinte mindig használok, nem csak évente 1x-2x, aztán a következő szempont, hogy ne legyen annyira maceráns elkészíteni, mert az tuti idegrohammal végződne! :) Egész délelőtt a webákat bújtam, de semmi ötletem nem volt. Aztán végignéztem az elkészített albumjaim, és így jutottam el ehhez a formához. :)


Kicsit nehéz volt mozdulatlanul tartani, de nagyjából látható.
Alkotásra fel!

Szép napot!

2012. március 16., péntek

Húsvéti ablak vagy ajtódísz beltérre

Ma eszméletlen jó időnk volt! 21 fok! Lehet, hogy erre volt már szükségem, hogy nekifogjak valami papírmunkának, nem tudom. De az tuti, hogy nagyon élveztem! (Szerintem a hidegtől egy kissé depis voltam, ezért nem is ültem neki.)

Szóval, miután a fiúk bejöttek az udvarról, nekiültünk festeni, lyukasztani, ragasztani. Persze közben ebéd is lett - palacsinta, és a tegnapi leves, mert duplát főztem. :)
A feladat oroszlánrészét Botond végezte, persze Hunor is besegített, de mivel ő még nem tud egyedül lyukasztani, így nekem kellett neki segítenem. Úgyhogy kihűlt egy párszor a mosogatóvizem. :))))

Egy fali koszorút készítettünk kartonból kimondottan Húsvétra. Kellett is ez már, hiszen most vettük elő a húsvéti dekorációt, és természetesen most tettük el a karácsonyit. Nem kapkodtuk el! :DDDD


Míg a fiúk ragasztottak, én palacsintát sütöttem. Aztán Hunor ráunt, és segített nekem. :) Szóval Botond fejezte be! Bár a végén már úgy kellett motiválni, hogy befejezze, mert megunta. :D
Miután készen lett, aranykartonból lyukasztott százszorszépeket tettem még rá, hogy még szebb legyen. A nyuszikat én színeztem egyszerű színes ceruzával, míg ők aludtak. - Most nem akartam elaludni velük, mert be kellett fejezni a mosogatást, és a koszorút. :)

A nyuszikat nyomtattam, mert régen töltöttem le a netről ezt az aranyos kis füzetecskét, sok más mellett, úgyhogy most csak szemezgettem belőlük.

Felhasználtam:
Rayher ragasztó
Színes ötletek: Tavaszi és Húsvéti asztaldíszek - nyuszik
lyukasztók - 25 és 38 mm-esek
kartonok: 3 féle zöld, piros, narancssárga, és arany
színes ceruzák

2012. március 12., hétfő

Etetés

Vasárnap íródott. :)

Mostanában úgymond gyűjtöm az élményeket, és jó nagyokat alszom a fiúkkal délben. Ezért semmi időm nincs semmire. A házimunkát is délelőtt kell elvégeznem, mert ha nem, akkor délután már időm nem lesz rá. :) De élményem van bőven! :D Csak időm legyen egyszer megscrappelni! :))))

Ma délután kimentünk tatához segíteni etetni, no meg megnézni a ma reggel született kis szamarat, Mucit! Így mondanom se kell, a fiúk alig akartak hazajönni. :) No meg, segítettek, ahol tudtak.

Az idő elég borús volt, így sokszor csepergett az eső, de ez sem tántorított el minket!

A fiúk úgy mozogtak a tanyában, mintha ott nőttek volna fel! Tata elmondása alapján, olyanok voltak, mint én kiskoromban. Még sírva is fakadt! :) Nagyon élvezték ezt a napot! Hunor, bár eléggé fél a kutyáktól, meg a szamaraktól, most olyan bátran közlekedett közöttük, mellettük, hogy majd frászt kaptam!
Azt is tudom a szamarakról, hogy a gyerekeket még véletlenül sem tapossák el, nem úgy mint a lovak; no meg a háború idején megérezték az aknákat is, és azokat is kikerülték, illetve azóta vashídon nem mennek át, pedig még a szemüket is bekötik! Ezerszer hallottam ezt apától, de most, hogy nem én bujkálok a lábaik alatt, hanem a gyerekeim, kissé idegbeteg lettem! De szerintem ez érthető! :)

Mutatok egy pár képet! :)


Szánkóval húztuk be a takarmányt.

"Végre megszülettél Kicsikém!"


A darvak északra szállnak, úgyhogy itt a tavasz! :)

Tatának bejelentették, hogy bizony kell nekik 1 bárány, meg 1 kiskutya is, mert nyáron ők akarják betanítani a kutyákat, hogyan kell hajtani a nyájat, és persze az ő bárányukat. Tata jót vigyorgott nekik, és beleegyezett. A fiúk el is szegődtek hozzá bojtárnak, kb egész nyárra, no meg hétvégente etetni. Nyárára pl be is tervezték, hogy egy nap kinn fogunk sütni, ők meg vadásznak legeltetés közben.
Szeretném, ha sok időt töltenének kinn, hiszen friss levegőn lennének, és sokkal ügyesebb, talpraesettebb gyerekek lennének! Bár elég szorgos-dolgos gyerekek így is! :)

Így kell bárányt fogni, látod apa?!
Palika megtanította Botondot, hogyan kell helyesen elkapni egy bárányt, illetve leültetni a lábai közé. Mikor ráérzett az ízére, folyamatosan a bárányok után szaladt. Szegény barik! :D Reszkessetek, mert sűrűn látogat majd titeket!
Tata és Botond megbeszélték, hogy bárányszállításkor együtt fogják a felvásárlónak átadni őket, de a kiválasztott saját barik nélkül! :)  Görögországba és Olaszországba szokott szállítani.


Szeretlek, Barikám! - Hunor      Mehetek már??? - Botond

A fiúk minden erejüket latba vetve segítettek tatának a bálát szétgörgetni.
Nagyon élvezték az etetés minden pillanatát! Amikor kiengedte a birkákat a karámból, akkor egy kissé berezeltek, de hősiesen állták a sarat! Apropó sár! Mint minden jó gyerek, ők is megmerültek egy párszor, persze csak a legnagyobban! :) Miért is ne?


Az a rengeteg bárány és birka fel sem tűnt nekünk, hiszen külön csoportba vannak osztva, és így is vannak etetve. A bárányok pl bárányiskolában vannak, de szabad a bejárásuk az összes csoportba. Így hiába vannak min 250-en, egyszerűen fel sem tűnt! Pedig olyan szépen ugrálnak, mint a kecskék, mikor ki vannak engedve! Van arról is kép, de elég rossz lett a minősége! Ezért azt mutatom meg, hogy tata miként tanította meg a gyerekeket ki-be járni a bárányiskolába, NÉGYKÉZLÁB!


Igen, ő egy kicsit már megunta, így inkább átmászott a saráglyán!

Ezután a fiúk meg akartak tanulni fejni, de még nincs fejési szezon! De azért tata megmutatta nekik, és ők is próbálkoztak vele. Botondnak rendkívül tetszett, hogy a szemébe spriccelt a tej! Na vajon ki irányította oda? Hát persze, hogy tata! :DDD Hunor is bepróbálkozott vele, és teljesen le volt nyűgözve. Botond után eléggé felbátorodott, hogy megfogjon egy bárányt, ezért ő is hajkurászta őket. Igaz nem a lábukat fogta meg, hanem a farkukat, és úgy húzatta magát egy kicsit!

Mondtuk tatának, hogy készítsen olyan villát, mint amilyen nekem és Szilvi húgomnak volt, mikor kicsik voltunk. Kb fele akkora, mint a nagy, hosszra. Nagyon jó volt vele dolgozni! A tesómmal kb 3-5 évesek lehettünk akkor, és minden időnket ott töltöttük télen a birkák között. Etetés után minden este bújócska parti volt. A szénarácstól kezdve, amibe nem csak bele, hanem alá is lehetett bújni - szalmával takart le minket apa-, a szamarak etetőjéig bárhova lehetett bújni. És akkor nem is meséltem még a korcsolyapályáról, ami szintén a barik mellett volt régen. Ezért is szeretném, ha a fiúk sokszor lennének kinn, mert ezek az emlékek IGAZI EMLÉKEK!

Ééééés, míg ott voltunk született egy kis bari. Hát nem édes???

Ártatlan, mint a ma született bárány! :)