Etetés

Vasárnap íródott. :)

Mostanában úgymond gyűjtöm az élményeket, és jó nagyokat alszom a fiúkkal délben. Ezért semmi időm nincs semmire. A házimunkát is délelőtt kell elvégeznem, mert ha nem, akkor délután már időm nem lesz rá. :) De élményem van bőven! :D Csak időm legyen egyszer megscrappelni! :))))

Ma délután kimentünk tatához segíteni etetni, no meg megnézni a ma reggel született kis szamarat, Mucit! Így mondanom se kell, a fiúk alig akartak hazajönni. :) No meg, segítettek, ahol tudtak.

Az idő elég borús volt, így sokszor csepergett az eső, de ez sem tántorított el minket!

A fiúk úgy mozogtak a tanyában, mintha ott nőttek volna fel! Tata elmondása alapján, olyanok voltak, mint én kiskoromban. Még sírva is fakadt! :) Nagyon élvezték ezt a napot! Hunor, bár eléggé fél a kutyáktól, meg a szamaraktól, most olyan bátran közlekedett közöttük, mellettük, hogy majd frászt kaptam!
Azt is tudom a szamarakról, hogy a gyerekeket még véletlenül sem tapossák el, nem úgy mint a lovak; no meg a háború idején megérezték az aknákat is, és azokat is kikerülték, illetve azóta vashídon nem mennek át, pedig még a szemüket is bekötik! Ezerszer hallottam ezt apától, de most, hogy nem én bujkálok a lábaik alatt, hanem a gyerekeim, kissé idegbeteg lettem! De szerintem ez érthető! :)

Mutatok egy pár képet! :)

Szánkóval húztuk be a takarmányt.

"Végre megszülettél Kicsikém!"

A darvak északra szállnak, úgyhogy itt a tavasz! :)

Tatának bejelentették, hogy bizony kell nekik 1 bárány, meg 1 kiskutya is, mert nyáron ők akarják betanítani a kutyákat, hogyan kell hajtani a nyájat, és persze az ő bárányukat. Tata jót vigyorgott nekik, és beleegyezett. A fiúk el is szegődtek hozzá bojtárnak, kb egész nyárra, no meg hétvégente etetni. Nyárára pl be is tervezték, hogy egy nap kinn fogunk sütni, ők meg vadásznak legeltetés közben.
Szeretném, ha sok időt töltenének kinn, hiszen friss levegőn lennének, és sokkal ügyesebb, talpraesettebb gyerekek lennének! Bár elég szorgos-dolgos gyerekek így is! :)

Így kell bárányt fogni, látod apa?!

Palika megtanította Botondot, hogyan kell helyesen elkapni egy bárányt, illetve leültetni a lábai közé. Mikor ráérzett az ízére, folyamatosan a bárányok után szaladt. Szegény barik! :D Reszkessetek, mert sűrűn látogat majd titeket!
Tata és Botond megbeszélték, hogy bárányszállításkor együtt fogják a felvásárlónak átadni őket, de a kiválasztott saját barik nélkül! :)  Görögországba és Olaszországba szokott szállítani.

Szeretlek, Barikám! - Hunor      Mehetek már??? - Botond

A fiúk minden erejüket latba vetve segítettek tatának a bálát szétgörgetni.
Nagyon élvezték az etetés minden pillanatát! Amikor kiengedte a birkákat a karámból, akkor egy kissé berezeltek, de hősiesen állták a sarat! Apropó sár! Mint minden jó gyerek, ők is megmerültek egy párszor, persze csak a legnagyobban! :) Miért is ne?

Az a rengeteg bárány és birka fel sem tűnt nekünk, hiszen külön csoportba vannak osztva, és így is vannak etetve. A bárányok pl bárányiskolában vannak, de szabad a bejárásuk az összes csoportba. Így hiába vannak min 250-en, egyszerűen fel sem tűnt! Pedig olyan szépen ugrálnak, mint a kecskék, mikor ki vannak engedve! Van arról is kép, de elég rossz lett a minősége! Ezért azt mutatom meg, hogy tata miként tanította meg a gyerekeket ki-be járni a bárányiskolába, NÉGYKÉZLÁB!

Igen, ő egy kicsit már megunta, így inkább átmászott a saráglyán!

Ezután a fiúk meg akartak tanulni fejni, de még nincs fejési szezon! De azért tata megmutatta nekik, és ők is próbálkoztak vele. Botondnak rendkívül tetszett, hogy a szemébe spriccelt a tej! Na vajon ki irányította oda? Hát persze, hogy tata! :DDD Hunor is bepróbálkozott vele, és teljesen le volt nyűgözve. Botond után eléggé felbátorodott, hogy megfogjon egy bárányt, ezért ő is hajkurászta őket. Igaz nem a lábukat fogta meg, hanem a farkukat, és úgy húzatta magát egy kicsit!

Mondtuk tatának, hogy készítsen olyan villát, mint amilyen nekem és Szilvi húgomnak volt, mikor kicsik voltunk. Kb fele akkora, mint a nagy, hosszra. Nagyon jó volt vele dolgozni! A tesómmal kb 3-5 évesek lehettünk akkor, és minden időnket ott töltöttük télen a birkák között. Etetés után minden este bújócska parti volt. A szénarácstól kezdve, amibe nem csak bele, hanem alá is lehetett bújni - szalmával takart le minket apa-, a szamarak etetőjéig bárhova lehetett bújni. És akkor nem is meséltem még a korcsolyapályáról, ami szintén a barik mellett volt régen. Ezért is szeretném, ha a fiúk sokszor lennének kinn, mert ezek az emlékek IGAZI EMLÉKEK!

Ééééés, míg ott voltunk született egy kis bari. Hát nem édes???

Ártatlan, mint a ma született bárány! :)