Botond szavalóversenyen

Mióta meghirdették, tudtuk, hogy mi ott leszünk! Miért? Mert már 1 éve annak, hogy megtanulta  Botond Petőfi Sándor: Arany Lacinak c. versét. Könnyű dolga volt, hiszen sokat vetítettem.

Mint tudjátok, közel 100 db diafilmem van. Rengeteg benne a prózai alkotás, de van szép számmal vers is. Minden nap kettőt vetítek nekik, délben, és természetesen mindig mást.
Tavaly nyáron egy alkalommal rám szólt, hogy most ő mondja a verset. Meglepődtem, mert eddig ilyen nem volt! És lélegzetvisszafojtva hallgattam, amint a 3 éves gyerekem szinte hibátlanul mondja, "olvassa". El sem akartam hinni! Azóta több verset, mesét tud, igaz vannak olyanok is, amikből csak részleteket, de az is nagy szó! Pláne akkor, ha legalább 2 hónapja nem vetítettem!

Szóval, amint megtudtuk, hogy lesz egy szavalóverseny, már adta is magát, hogy mivel jelentkezünk rá! Nem mellesleg meg kell jegyeznem, hogy Hunor is fújja kívülről!

De most mesélek a mai napról!

Izgatottan indultunk életünk első szavalóversenyére négyesben, vagy inkább ötösben. :) Hunor, aki itthon képes 2-3 órát is csendben lenni, most is jó fiúnak mutatkozott, egészen addig, míg el nem kezdődött. Bele-bele kotyogott, ami elég kínos volt! Azért vittem el, mert már harc volt, hogy ő is ott akar lenni, nem kicsi! Úgyhogy elvittük. Bár így utólag, nem volt jó ötlet! Na mindegy! Az eleve szűkös helyen kb 50-en lehettünk. Így, mikor ki akartam vinni, nem jött össze, mert a soron nem tudtam kimenni. Ezért megkértem Eszter húgom, hogy vigye ki. Ki is vitte, de nem fogta a kezét, és ordítva rohant vissza, hogy "ANYA!!!". Elég égő volt! Elvittem anyósomhoz, persze kabát, sapka nélkül. Jó idő volt szerencsére! :) A mama épp Hugival sétált. Úgyhogy vártunk egy darabig, mire visszajöttek. Ezután visszamentem.

Vége volt a versenynek. Nagyon sajnáltam, hogy se az enyém, se más gyerekét nem láttam, pedig annyira kíváncsi lettem volna rájuk! Olyan aranyosak lehetnek, és természetesen roppant ügyesek, ezek a csöpp gyerekek, amint épp verset mondanak! :)

Az ajtó mellett ülő anyukákat gyorsan letámadtam, mondják el, milyen volt az enyém. Mindenki áradozott róla! Gondoltam, biztosan az övéké is, és másoké is ilyen ügyes volt! Szerettem volna mindenkiét látni, de sajnos csak az ott jelenlévők értékelését hallottam, így azokra támaszkodom. :)

Az óvónők el voltak tőle ájulva. Gyorsan meg is kérdezték, mikor és mennyi idő alatt tanulta meg. Látni kellett volna az arcukat, mikor közöltem velük, hogy 1 éve és diafilmről! No meg, Hunor is fújja vele együtt! :) Azt hiszem, nagyot nőttünk a szemükben (3 óvónő és a vezetőóvónő)! :D
...
Botond fel is hánytorgatta nekem, hogy nem voltam ott. A szívem majd leszakadt! Közösen többször is megnéztük a videót, és sokszor megdicsértem! Megértő gyerek, mert tudja, hogy Öcsi még kicsi, de azért rosszul esett neki. Bár nagyon boldog volt azért, mert mindenki őt dicsérte!

Az eredményhirdetés végére hagyták, mert nagyon szépen, kifejezően, hangsúlyosan, szemkontaktust tartva szavalta a leghosszabb verset! Bátran, hangosan állt ki a közönség elé. Ő kapta a legnagyobb tapsot!

Mivel minden kisgyerek nagyon ügyes volt, és több 1., 2. ill. 3. helyezett lett volna, így a kicsik között (3-5 évesig) nem volt helyezés. A nagyoknál (6-7 évesek) 3 helyezett is volt. Hihetetlenül ügyesek voltak, már akiket láttam. Kb 4 gyerkőc! Le a kalappal az aprónép előtt, mert, ha nem is szavalták el némelyek, mert elszégyellték magukat, akkor is ott voltak, és büszkén vállalták verseiket vagy szégyenlősségüket!

Mutatom, mit kaptak egységesen, illetve a díjátadást:

+ 1 tábla Milka csoki és egy könyvjelző