2012. április 30., hétfő

Week in the life - vasárnap

Először is azzal kezdeném, hogy nagyon élveztem ezt a hetet! Jövőre is biztos belevágok! :) Rengeteg visszajelzést kaptam, amit nagyon köszönök! Nagyon jó volt olvasni a napjaitokat, bár sok blogoló elbújhat mögöttetek, mert Ti írtatok a képekről, és bővebben a napjaitokról, amiért hálás vagyok. Így jobban megismerhettelek benneteket! Sajnos külföldön sokan nem vették a fáradtságot, hogy legalább értsük is, mit látunk, csak feltették a képeket.
Annyi jó dolgot tudnék kiemelni, de most csak a legjobbak tőletek: Anett ketrecharcos malackái, amiken nagyon jókat kacagtam; Viki ásító macskája, ami első ránézésre úgy tűnt, mintha horrorfilmből lépett volna ki; Kriszta kómás kislánya, aki nehezen akar felkelni - olyan édes, kis szöszke csajszi!; Erika - Tipitá energikus napjai, és nagyon ügyes néptáncosai. Köszönöm, hogy olvashattalak titeket a héten!

És most jöjjön az én utolsó napom!
Ma 3/4 8-kor keltem! Nemhiába, a mamánál aludtak a kölkök, én meg jól kipihentem magam. Előfordulási gyakoriság: 1-2 hetente 1x! :)


Vajas-mézes kenyér, kamillatea mézzel
Míg Apus a kerítést bűvölte, én befejeztem az albumborítót.
Utána lőttem egy gyors fotót magamról. Még rá kell jönnöm, hogy ebben a szikrázó napsütésben, hogyan is kell fotózni, mert kissé elfelejtettem! :D
A mamának mennie kellett dolgozni, így ebédre haza kellett hozni a mütyüröket. Gyors készítettem a vacsi maradéka mellé 3 db rántott sajtot, meg a maradék birsalma kompóthoz borítottam egy üveg barack befőttet, behabartam, és már kész is volt a leves. Kétszer is szedtek belőle! :)
ÉS...Botond nem akart aludni, nehogy lemaradjon a délutáni favágásról. Helyette engem boldogított, pedig tudtam volna aludni. Szerencsére apa és Hunor nyugodtan pihentek, míg mi kinn ültünk a hintaágyban, és beszélgettünk az élet nagy dolgairól. :)
Miután felkelt a család többi tagja, kiirtottuk a csalánt a málnásból. Komolyan mondom, több volt benne a csalán, mint a málna. Persze kesztyűvel dolgoztunk, de a fiúk gyors feladták, mert a lábaikat is meg-megcsípte. :) Így a java munka rám maradt. De legalább szép szellős, és már nem fülled be töve, s lesz egy csomó málnánk. Jajjj, csak teremne már!

Vártunk még egy kicsit az indulással, mert irtó meleg volt. A birtokra mentünk ki fát vágni, mert itthon sajnos elfogyott, és ha jön valami hirtelen hideg, akkor bizony hoppon maradnánk. :)
Míg apa kidöntötte a fát, mi újra felfedeztük a környéket.
Húztunk vizet a bariknak és persze az őzikéknek. (Először fel kell tölteni a kutat, hogy húzni lehessen.)
Simán elhagytak!

Várjatok meg, anyáék!!!

Már unta a fotózást.
Segítenek apának pakolni.

Persze a legnagyobbat akarja felemelni.



Állandóan mozgásban van!





Hazaérkeztünk, lepakoltunk, és már mentünk is fürödni. Ezután már csak vacsizni akartak.
Annyira ki voltak fáradva, hogy semmi érdemlegeset nem csináltak azon kívül, hogy feküdtek. Botond már vagy 3/4 órája ilyen nyugalomban volt! Nagy szó ám! :)

Nagyon oda van! :D

Ő még bírja a randalírozást!
Lefekvéskor a Farkas és a hét kecskegida c. mesét olvastam nekik. Botond a felénél feladta, és elaludt. Hunor még utána is bírta. Ahhoz képest, hogy a szél is kifújta, nem igazán szeretett volna aludni. :) 8-kor szoktunk feküdni, aztán 1/2 9-3/4 9 körül tudok kijönni tőlük.

Ez a hét szerencsére mindenfajta napunkból adott egy kis ízelítőt számotokra: volt nagyon pörgős, nagyon lusta nap is. Remélem, jövőre is kíváncsiak lesztek ránk!

Köszönöm, hogy velem tartottál a héten!

2012. április 29., vasárnap

Week in the life album borító

Tegnap is, és még ma is alkotgattam rajta, de talán már teljes! :) Az első, amit kitaláltam, hogy fehér alapra dolgozom. Azt nem tudom, miért, de ezt akartam. A díszítést illetően sok minden jutott eszembe: kis képeket ragasztok rá, vagy csak kis színes papírokat, persze oszlopszerűen, de aztán mikor megláttam Merika smashbook-jának a borítóját, tudtam, ez lesz az, amiből kiindulok! Ezt kerestem, de sehol sem találtam, míg ő meg nem mutatta. Köszönöm az inspirációt!
A másik szempontom, hogy csakis és kizárólagosan maradékokat használok fel. Minden kis lehulló darabot eltettem. Mostanra már külön dobozban tárolom őket, de ezek közt is egy nagy rejti a nagyobb darabokat, míg egy kisebb a kisebbeket. Így könnyen kiválogattam azokat, amik mennek a TH tintámhoz. :) Igazából az összes! :D Na jó, szűkítettem a kört, így jutottam el az Annalee kollekcióhoz.


A feliratok is mind innen vannak. A kedvencem a "the best days", amit úgy ollóztam össze. :) Ha nem látom meg együtt a "the best" kifejezést, akkor nem is kerül rá az oldalra. A többi kiegészítő (lepi, strassz felirat, inda, virág, szalag, matricák) mind-mind a nyereménycsomagból vannak. A szalag kissé foszlott, hol jónak, hol viseltesebbnek hat, de ez nemcsak színvilágában, hanem alakjában is jelképezi a hetünket. Igazán bohókássá teszi az albumot. :) Eddig sokat gondolkodtam rajta, hová is tegyem, de most kapásból éreztem a zsigereimben, hogy EZ AZ!!! Holnap majd term.fényben is lefotózom, és kicserélem, mert ezt látnotok kell! :)

Felhasználtam:
fehér alapkarton
Annalee papírkollekció
strassz felirat
matricák: kontúr- és szegélymatrica
lepke
virág
inda
pecsét
TH tinták - brushed corduroy
                  tea dye




Köszönöm, hogy ma is itt jártál!

Week in the life - szombat

Ritkán, de előfordul reggelenként, hogy Botondnak esze ágában sincs felébreszteni minket. Mivel az éjjel Palika szolgálatban volt, így - minden ilyen alkalommal - mellettem aludtak. Reggel időben felébredt Botond, és azonnal lenyúlta Hunor cumiját, aki persze csukott szemmel is észrevette, mi történt! Gyors visszaszereztem, és szundiztunk tovább. Vagy legalábbis azt hittem, mindannyian! De, a nagylegény fogta magát, megvárta, hogy elaludjunk, és kiment mesét nézni! Szerencsére ért is a tv-hez, sőt, ha kell wc-re is el tud menni vagy esetleg, ha gyerek cappucino-t akar inni, akkor azt is el tudja készíteni. Nagyon talpraesett gyerek! Általában mindezt Hunorral végzi, így ő is kezd olyan ügyes lenni, mint a bátyja! Csak a kamraajtót kell zárva tartani, mert a savanyúságos vödröt, és a hűtőt kirámolják! Valamelyik reggel - a múltkor - épp egy darab uborkával sétált be Hunorka. Volt olyan, mikor Botond megevett egy flakon ketchup-ot is! Persze volt vagy 1,5-2 éves, és hajnali 5 felé kelt fel nem ébresztve minket! Úgyhogy azóta kamraajtó zárva, kulcs eldugva, és probléma letudva. :D

Szóval fél 8-kor ébresztett minket, mikor is hazaért az apjuk. Persze, hogy ez is tuti legyen, felhúzta a redőnyöket! Még jó, hogy a reggeli napsütés millió sugarakon tűz az ágyra! Hunorral együtt megvakultunk! Szegény kicsi, gyors bebújt a hónom alá, csak ne kelljen kinyitnia a szemét! Bezzeg Botond, odaugrott, és szépen, halkan ébresztgette, olyan édesen, mintha tényleg aludna. De egy ilyen ébresztő után...??? Na, mindegy. Kikászálódtunk az ágyból, megpróbáltuk belőni az utat, több kevesebb sikerrel, majd látásunk javulása után kávéztunk, felöltöztünk.

Mivel apus hozott Nagylakról - mert ott dolgozik - virlsit, így a fiúk azt reggeliztek ketchup-pal, mustárral. Én természetesen vajas mézes kenyeret ettem, mint a napokban már oly sűrűn! :) Palika ezt persze már nem várta meg. Letusolt, és elment aludni.

Valami csoda folytán ez a napunk elég laza volt. A fiúk is nyugodtak voltak, nem piszkálták egymást, én is meg voltam lassulva. A reggeli után felmostam a követ, mert elég retyós volt már megint, azután egész délelőtt az udvaron süttettem magam, míg ők játszottak. Az ebéddel se siettem, mert előző nap vettem ki májat. De erről majd később! Úgy volt, hogy scrappelek, de olyan szépen sütött a nap, és még 31° is volt!
Így váratott magára.

Botond kötélhintázott ...
 .. míg Hunor kisbabásat játszott. Folyamatosan betakarózott a rongyszőnyeggel, és "sírva" hívta az anyukáját, Botondot! :):):)
 Aztán rajzolt is egy kicsit.

Szép lett, anya?
 Botond addig a Hunor biciklijét nyúzta, mert az övéről leesett a lánc. Hunor eddig még nem tanulta meg tekerni, de remélem, megfogja gyorsan, mert már nem tudok vele hajolni!
Ha a biciklizés rejtelmeire még nem is jött rá, de a "Hogyan kell a kötélhintán hintázni?" feladatot gyorsan megtanulta! Olyan büszke volt magára!!! Le se akart szállni róla egy darabig.
 Eközben Botond észrevette, hogy a kukorica ültetvényük mentén rengeteg gaz van, így azt nekiállt kigazolni. Sőt meglátta, hogy Hunor egy szálra rálépett! Nagyon mérges lett! "Nem lesz főtt kukojica, ha kitaposod, Hunojka!!!!"
Szerencsére a kis kunyhón találtak még két cső kukoricát, azt gyorsan lemorzsolták, mert rájöttek, hogyan kell. A múltkor, mikor mutattam, nem ment nekik, de most ügyesen lemorzsolták. Mostanra jutott el nekik a tananyag! :D Úgyhogy, a lemorzsolt szemeket el akarták vetni, csak elfelejtettek neki sort húzni, no meg a mogyoróbokor tövében akarták vetni.
 Ezután már bejöttem,mert az ebédet készítettem: bogyós leves a tegnapi borsó leves maradékaiból, hagymás sült máj zöldséges krumplival, friss meleg kenyérrel - mert tegnap elfogyott, amit sütöttem. Az ebédet most is kinn ettük, mert ugye fel volt mosva a kő, és nagyon örültem Botond felvetésének, mert legalább nem retkelik olyan gyorsan össze! :D
Délre ki is cuccoltunk, és vártuk a bimbamot, ami érdeklődés hiányában elmaradt. Hát nem tudom, milyen szokás van errefelé, de van, mikor harangoznak délben, van mikor nem. Úgyhogy volt felháborodás!
Ezután felébresztettük apát, persze kávéval, és együtt megebédeltünk. Szinte minden étkezésnél az asztalnál ülünk az egész család! Azért szinte, mert a reggeli, vacsi szokott olyan lenni, hogy csak a fiúk esznek, vagy csak mi hárman, az ebédnél viszont mindannyian ott vagyunk! Így együtt van a család, mert a közös étkezés is nagyon fontos!

Alvás, ébredés után lepasszoltam őket anyósomnak, miután jól kiordították magukat, ugyanis ki akartak menni a tanyába a tatához. De ők - mamával együtt - sajnos temetésen voltak. (A szomszéd öreg bácsit temették. Vasárnap halt meg, és tegnap előtt találták meg. Nagyon szerette a fiúkat! Nyugodjon békében!) Anyósom is ott volt, így megvártuk, míg hazajött, majd az apjukkal együtt átmentek füvet nyírni, aki azzal az ötlettel lepett meg, hogy vegyek jegyet a Bosszúállókra a szegedi Cinema City-be. Mindezt 4-kor, mikor mosogattam. Gyors befejeztem, és rendelni is akartam a jegyeket a neten, mikor megláttam, hogy a legjobb helyek foglaltak egészen hétfőig. Mivel nekünk csak a hétvége jó most, így elhalasztottuk. Ezért leültem és készítettem a borítóm tovább. Kicsit változtattam az elképzelésen, de majd később mutatom! hehehe
Kukucska - a küszöbön készítettem, az udvaron.
 Fűnyírás és hazajövetel után, jól megérdemelt sörözés! :) Itt még hagyta magát!
 Még itt is! Megbeszéltük, hogy ha moziba nem is jutunk el, de vacsorázni már pedig elmegyünk a helyi 67-es Vendéglőbe. A csárda este 9-ig nyitva, úgyhogy szép lassan elkészülődtünk.
 Szöktünk, mert anyósom épp akkor hozta vissza őket a játszótérről. Persze sokat forogtak a fiúk visszafelé! :) Rossz a kép, de a 3 árnyék azért jól kivehető! :)
 A csárdában. Na, ez a kép magért beszél!
Nem unod még????

Megkérdezte, a kedves tulaj, Tünde, hogy jó lesz nekem-e a pad? Megnyugtattam, elfér a hasam az asztal alatt. Jót nevetett rajta! :D

26 hetesen.
 Ő alatta ültem! Apus felett egy vaddisznó bőr volt kiterítve a falon.
Sajnos már nem engedte meg, hogy képet készítsek a vacsiról! Vajon miért??? :D :D :D Nagyon finomat ettünk! Szinte majdnem kalória és zsírmentes, diétás vacsi volt :D: párolt rizs, sült krumpli, krokett, .......sajttal-kolbásszal töltött szelet, sajttal-sonkával töltött szelet, baconba göngyölt csirkemell, rántott gomba, rántott sajt, rántott szelet, döngölt csirkecomb, mindezt két személyre!!! És levezetésnek 1-1 fél lityós kóla. A maradékot természetesen elcsomagoltuk, az lesz a vasárnapi ebéd.

Köszönöm, hogy ma is itt jártál! Nagyon jól esnek a kedves szavaid!
Várlak vissza!

2012. április 27., péntek

Week in the life - péntek

Elég korán indult a napunk, ugyanis Hunor sírva jött hajnali 6-kor, hogy Botond elvette a cumiját. Hát igen, ő illegálisan cumizik csak! Sőt, van olyan is, mikor Hunor adja oda neki! Tegyen az ember lánya igazságot! :) No, feltápászkodtam, átmentem, és mit láttam? A villany fel van kapcsolva, és Botond mesekönyvet olvas. Szegény Hunor, nem is csoda, hogy felébredt! De a lényeg, hogy a cumit visszaszereztem, és mentünk mesét nézni. Fel is tettem közben a kávét, mert anélkül nem indulhat a nap! Ja, és a drága férjem csak fél 8-kor volt hajlandó felkelni, de akkor már sokadjára kellett ébreszteni! Én is szeretnék egyszer eddig aludni, ha itthon vannak a fiúk!!! Nehezen tudtam csak felébredni!

Öltözés utáni, de még reggeli előtti képek:

Ez a kedvencem! Olyan aranyosak!

Reszkess világ, ez vagyok én totál kómásan! :D
Reggelire tejbetésztát készítettem. :))) Azt hiszem tejlevesnek mondják, de ez gyerekkorom óta csak ezt a nevet viseli.
Olyan szép a karom a hétfői vérvételtől! Már elég szép, tegnap előtt totál fekete volt!
Készül a reggeli.
Reggeli után a fiúkat kiengedtem játszani, de egyszer síri csöndre lettem figyelmes. Átszöktek a szomszédba már megint! Úgyhogy gyors hazahoztam őket, és szobafogságot kaptak. Közben kiszaladtam lefényképezni a pitypangmézem.
És, míg tartott a bünti, s ők csendben, megtörve ültek az asztalnál, ahol épp almát majszoltak, én szépen írtam egy bejegyzést a mézről.

De, mivel nem vagyok szőrös szívű, ismét kiengedtem őket. Piszok jót eljátszottak! Felásták a bejárót, meg majdnem kiásták a bokrot is!!! Szegény bokornak már a gyökerét is megtalálták! Még jó, hogy épp akkor mentem ki teregetni, mert gyors betemettettem velük mindent! Hiába, ha egyszer szeretnek dolgozni ...!

És el is bújtak!

Mivel ennyire dolgoztak, irtó koszosak lettek. Botond be akart menni, levette a kiscsizmáját, amit lehet jobban tett volna, ha nem is tesz meg, mert a zoknija koszosabb volt, mint a csizma talpa, ezért be se engedtem! Úgyhogy, inkább kinn ebédeltünk! Végül is 30 fok volt. :)
Az asztalt Botonddal szoktuk kivinni, ha kinn eszünk. Ez nálunk sűrűn előfordul, nemcsak azért mert koszosak, hanem van, mikor csak úgy gondolunk egy nagyot, és kicuccolunk. :) A székeket, pláne az etetőket, darabokban a fiúk viszik ki. Nagyon ügyesek tudnak ám lenni!

Mosakodás a kerti kútnál.
Ééés, végszóra, Apus is hazaért. Hiába van itthon, a kis családunk (akár az övé, akár az enyém) mindig beszervez neki valamit. Most Eszter húgomékkal ment el bevásárolni, mert nekik nincs autójuk.
Az ebéd: zöldborsóleves, brassói aprópecsenye sült krumplival, meleg kenyérrel, no meg birsalmakompóttal, ami most lemaradt.
Fűzfa alatt ettünk, közben csiripeltek a madarak. Ilyenkor szeretem a szomszéd elhagyott, nagyon gazos telket, mert tele van énekes madárral! :D
Kemény fiúk, mi?
Ebéd után meg kellett fürdeniük. Alvás után pedig elmentünk fagyizni, de sajnos arról kép nem készült! Miért? 1. nem vittem se gépet, se telefont 2. családos volt, így anyósom is, Csabi - a keresztfiam - is, és a kishúga Csilla is (babakocsiban) ott volt velünk. Volt kire figyelni! Természetesen mindhárman ugyanolyan fagyit ettek: eperfagyi csokiöntettel, cukorkával megszórva.
A fagyi után elmentünk anyósomhoz, ott lepasszoltam őket, és majd csak este értek haza. Így volt időm kipihenni a mozgalmas délelőttömet. Bár, miután hazajöttek, Botonddal összerúgtuk a port. Az értelmével a szája is nyílik, így alkalmanként összezörrenünk. Esti fürdés után már normális volt, így nyugodtan nekiállhattam kimosni a mai ruhákat. Igen, volt egy adagra való! Upsz, még ki se teregettem! Na, gyorsan elvégzem, mert képes vagyok bennhagyni reggelig! :)

És már majdnem elfelejtettem mesélni, hogy míg én mosogattam, a párom megtakarította az ebédlőablakot. De sajnos nem engedte, hogy lefényképezzem! Pedig ezt érdemes lett volna! :)

Köszönöm, hogy ma is benéztél!