Week in the life - vasárnap

Először is azzal kezdeném, hogy nagyon élveztem ezt a hetet! Jövőre is biztos belevágok! :) Rengeteg visszajelzést kaptam, amit nagyon köszönök! Nagyon jó volt olvasni a napjaitokat, bár sok blogoló elbújhat mögöttetek, mert Ti írtatok a képekről, és bővebben a napjaitokról, amiért hálás vagyok. Így jobban megismerhettelek benneteket! Sajnos külföldön sokan nem vették a fáradtságot, hogy legalább értsük is, mit látunk, csak feltették a képeket.
Annyi jó dolgot tudnék kiemelni, de most csak a legjobbak tőletek: Anett ketrecharcos malackái, amiken nagyon jókat kacagtam; Viki ásító macskája, ami első ránézésre úgy tűnt, mintha horrorfilmből lépett volna ki; Kriszta kómás kislánya, aki nehezen akar felkelni - olyan édes, kis szöszke csajszi!; Erika - Tipitá energikus napjai, és nagyon ügyes néptáncosai. Köszönöm, hogy olvashattalak titeket a héten!

És most jöjjön az én utolsó napom!
Ma 3/4 8-kor keltem! Nemhiába, a mamánál aludtak a kölkök, én meg jól kipihentem magam. Előfordulási gyakoriság: 1-2 hetente 1x! :)

Vajas-mézes kenyér, kamillatea mézzel

Míg Apus a kerítést bűvölte, én befejeztem az albumborítót.

Utána lőttem egy gyors fotót magamról. Még rá kell jönnöm, hogy ebben a szikrázó napsütésben, hogyan is kell fotózni, mert kissé elfelejtettem! :D

A mamának mennie kellett dolgozni, így ebédre haza kellett hozni a mütyüröket. Gyors készítettem a vacsi maradéka mellé 3 db rántott sajtot, meg a maradék birsalma kompóthoz borítottam egy üveg barack befőttet, behabartam, és már kész is volt a leves. Kétszer is szedtek belőle! :)
ÉS...Botond nem akart aludni, nehogy lemaradjon a délutáni favágásról. Helyette engem boldogított, pedig tudtam volna aludni. Szerencsére apa és Hunor nyugodtan pihentek, míg mi kinn ültünk a hintaágyban, és beszélgettünk az élet nagy dolgairól. :)

Miután felkelt a család többi tagja, kiirtottuk a csalánt a málnásból. Komolyan mondom, több volt benne a csalán, mint a málna. Persze kesztyűvel dolgoztunk, de a fiúk gyors feladták, mert a lábaikat is meg-megcsípte. :) Így a java munka rám maradt. De legalább szép szellős, és már nem fülled be töve, s lesz egy csomó málnánk. Jajjj, csak teremne már!

Vártunk még egy kicsit az indulással, mert irtó meleg volt. A birtokra mentünk ki fát vágni, mert itthon sajnos elfogyott, és ha jön valami hirtelen hideg, akkor bizony hoppon maradnánk. :)
Míg apa kidöntötte a fát, mi újra felfedeztük a környéket.

Húztunk vizet a bariknak és persze az őzikéknek. (Először fel kell tölteni a kutat, hogy húzni lehessen.)

Simán elhagytak!

Várjatok meg, anyáék!!!

Már unta a fotózást.

Segítenek apának pakolni.

Persze a legnagyobbat akarja felemelni.

Állandóan mozgásban van!

Hazaérkeztünk, lepakoltunk, és már mentünk is fürödni. Ezután már csak vacsizni akartak.

Annyira ki voltak fáradva, hogy semmi érdemlegeset nem csináltak azon kívül, hogy feküdtek. Botond már vagy 3/4 órája ilyen nyugalomban volt! Nagy szó ám! :)

Nagyon oda van! :D

Ő még bírja a randalírozást!

Lefekvéskor a Farkas és a hét kecskegida c. mesét olvastam nekik. Botond a felénél feladta, és elaludt. Hunor még utána is bírta. Ahhoz képest, hogy a szél is kifújta, nem igazán szeretett volna aludni. :) 8-kor szoktunk feküdni, aztán 1/2 9-3/4 9 körül tudok kijönni tőlük.

Ez a hét szerencsére mindenfajta napunkból adott egy kis ízelítőt számotokra: volt nagyon pörgős, nagyon lusta nap is. Remélem, jövőre is kíváncsiak lesztek ránk!

Köszönöm, hogy velem tartottál a héten!