Na, miből lesz a cserebogár????

 Most éppen belőlem! :) Merika invitált egy játékra, amiben meg kell mutatnom "magam". :) Bocs, de most hosszú leszek! Szófosásom van! :) Kitartás!

Miből lesz a cserebogár? ez annyit tesz,hogy a kedves kiválasztottak megmutatják hogy anno a legelső kreatív alkotásaik milyenek voltak és mára mi lett belőlük...tök jó,nem? így megnézhetjük a régi dolgokat még egyszer...

Ez a játék, még Gyboginál tetszett meg. Már akkor szerettem volna részt venni benne! Erre, Merika a napokban meginvitált rá! Nagyon örülök, és szeretettel elfogadom!

Először is: tanító vagyok, rajz műveltség területtel! :)
Mindig is szenvedélyesen szerettem a papírt, ezért is nagyon örülök, hogy pont erre a hobbira akadtam! Mindent kipróbáltam már, amit lehet: decoupage, nemezelés, festés, rajzolás, varrás, horgolás, de ez mindent visz! Persze, ha nem lenne családom, akkor nem tudom, rátaláltam volna-e? Tömören azt mondhatom, hogy a fiaim végett szerettem bele ebbe a hobbiba! Szeretem őket fotózni, már ha hagyják magukat! :) És most már megtanultam illően megőrizni az emlékeinket. Nem azt mondom, hogy nem szép a fotóalbum - vannak ám azok is, min 2-3000 képpel! -, de ez mégis más. Érzéseket, élményeket örökít, amik így nem vesznek a feledés homályába. Boldoggá tesz a tudat, hogy olyat adhatok nekik ezáltal, amit más nem képes, vagy nem tud. Legyen ez közös alkotás, vagy plusz emlékek!

Persze én is ugyanúgy kezdtem, mint bárki más! Egyből a legszebbet és a legjobbat akartam alkotni. Bizony nem volt egyenes az út, de megérte, mert ezáltal tapasztaltabbnak érzem magam, bár még most sem vagyok elégedett! Sajnos jellemző rám, hogy nem elégszem meg magammal! Mindig jobbat, újabbat akarok alkotni. A Love képem is nagy boldogsággal, elégedettséggel töltött el még ma délelőtt is, de mostanra már másképp csinálnám. Valahogy már nem úgy jó, mint tegnap volt!
...

A blogolást a scrappel való ismerkedésem után fél évvel kezdtem el. Az első alkotásom azonban 2010. júniusában született. A borító a mai napig nagy kedvenc, persze, mert Timcsót lifteltem! :) A többi oldal, pedig oldalvázlat alapján született. Sajnos még most sem tudok oldalvázlatról alkotni, csak inspirációs alkotásokból!

Ő az! :)))

Ez is aranyos! :)

Ekkor nyáron volt a scrapbook.hu-n napközis kihívás-sorozat, amire egy jobban sikerült képet is készítettem.

Ezt imádom! Egyszerűen csak toll és papír kell hozzá! A fotók is, az elrendezés is és a komment szenzációs!

Persze ezután jóformán nem csináltam semmit. Mivel csak a scrapbook.hu-t ismertem, és a blogokat még nem olvastam, így csak vártam-vártam a kihívásokat. De semmi! Aztán Gigi bejelentette, hogy gondok vannak, lehet, hogy meg is szűnik a honlap.... Biztos emlékeztek erre! Na, ekkor a kis világom összetört. Ez a hobbi, csak eddig tartott! De lesz, ami lesz, kitartok, míg működik. Ekkor találtam rá Sapimanó oldalára. Könyvjelzőztem. Aztán kitalálta a naplós játékot. Persze csak a nyereményért jelentkeztem, de azóta már nem érdekel. Rávett, hogy blogoljak, pedig nagyon-nagyon tartottam tőle. Úristen, hogyan kell csinálni? Mit írjak? Én???? Ugyan már! ... De aztán belevágtam. Azóta nagyon sokat fejlődtem. És, ha netán alkotói válságom volt, akkor mindig kitalált valamit, ami beindította a fantáziám, pedig erről nem is tudott.
...
 
Hogy ne csak jobb oldalt mutassak mindig, most jöjjön egy kevésbé jó a naplóból.

Szép-szép, de tényleg csak az van rajta, ami a vázlaton. Egyszerűen nem tudtam semmit hozzátenni! Ezért nem szabad nekem vázlatból alkotni! Mindig ahhoz ragaszkodnék, és nem mernék változtatni!
Ha jobban megnézitek a blogom, akkor tuti találtok rosszabbat is! :)))

Kb. tavasszal vettem észre magamon egy kis változást, amit ez a kép hozott magával.

Imádom! Ekkor éltem a rózsaszín világomat.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezzel egy időben készítettem digis alkotásokat is. Még nem is tudtam igazán, melyiket akarom?! Mindkettő mozgatta a fantáziám. Az első digim 2010. végén született.

Apukám

 Imádom ezeket a digiket! A többit is, csak nem akarom mind kitenni. :) Ezeknek olyan kedves emléke van bennem, mint a kezdeti hagyományos képeimnek. Valahogy még a levegő illata is megváltozik ilyenkor! Az érzések, amik bennem vannak, egyszerűen varázslatosak! Még a világ is másmilyen ezekben a percekben! És tudjátok miért? Miattatok! Hiszen ti voltatok azok, akik segítő kezet nyújtottatok, még ha csak 1-2 jó szó is volt. Bátorítottatok, amikor kellett, még ha ezt ti nem is vettétek észre! :) Köszönöm!

ilyen bátorító szavak hatására született meg a dédinek szánt albumom, pik-pakk egy hét alatt, napi 1,5 órában! 

 Aztán kezdtem rákapni a kicsit barnásabb színvilágra is.

Na jó, ez nem barna! Igyekeztem felhasználni a már meglévő papírjaim.

Utolsó digim.

Nagyon sokáig csak nyomtattam a papírjaim, hiszen annyi mindent kellett és még kell is beszereznem, hogy így olcsóbbnak tűnt. És azt nyomtattam, ami épp kellett. De mostanra szerencsére, szinte minden alapeszközöm megvan, így már bátrabban merek papírt is venni! És, hogy tudom, mit akarok, már azt is tudom miből. Így könnyebb már a vásárlás is, persze csakis webából, mert itt, a világvége utáni kisvárosban semmi kreatív bolt sincs. A legközelebbi normális is csak Szegeden! Az meg 55 km! :( Úgyhogy muszáj előreterveznem, agyalnom, hogy tudjam, mire van szükségem!

A digit pedig most egyelőre egy picit hanyagolom, mert azokat kell megalkotnom, amik a fejemben vannak. Muszáj, mert, ha elfelejtem őket.....akkor bizony sosem csinálom meg. Erről jut eszembe, hogy van egy amigurumi zsiráfom is már majdnem készen, csak 2 lábat kell hozzá horgolni, meg összevarrni. Készül már vagy 3 hete! És van még egy rendelésem Botondtól is, ami naponta változik: egér, róka, oroszlán, tigris, majom, teknős, patkány, meg ami eszébe jut éppen.

Akikre kíváncsi vagyok:

Sapimanó, Titty, és Bogi

Szívből gratulálok neked, amiért sikerült végigolvasni!!!!! Le a kalappal!Ígérem, legközelebb megpróbálom rövidebbre fogni! :))) Már, ha megy! :D

További szép estét!