Bamupi krónikák - Indián tábor gyerekeknek, és egy kicsit nagy gyerekeknek

....azaz az Indián történetünk. Vigyázat, hosszú bejegyzés következik! :D

A történet maga nem most kezdődött, hanem sok-sok tavasszal ezelőtt, mikor még gyermeki lelkesedéssel játszottunk indiánosdit Kovács mamánknál. Akkor még csak 3-an voltunk testvérek - mind lányok -, mikor beleszerettem ebbe a fajta szerepjátékba. A húgaim nem is tudom, emlékeznek-e még erre, Szilvi talán igen. Na mindegy!

Egy régi katonai sátrat állított fel Tata az első udvarba indiánsátorként. Igaz, még a legnagyobb melegben is benne voltunk, hiába is akartak kicsalogatni minket! Huhogtunk, tomahawk-ot neveztünk ki , tollat tűztünk a copfunkba stb. Nagyon jó volt!!!

Azóta már nekem van 3 gyerekem, ráadásul fiúk, így már évek óta vezetem be nekik ezt a játékot, amit most, ebben az évben kezdtek el igazán élvezni! 3 éve elkészítettük hozzá a sátrat, amit most fogunk a napokban tökéletesíteni.

2010. július

 Elkészítés:

Szétvágtam egy régi dunnahuzatot, majd sk sablon és ruhafestékek segítségével bölényeket nyomtunk rá, valamint felhőket készítettünk szivaccsal, illetve háromszögekkel díszítettük a sátor alsó szegélyét. A tenyérlenyomatunkkal tettünk még különlegesebbé! Ekkor Botond 2 és fél éves, Hunor pedig 9 hónapos volt. A mai napig megvan.

Az idén amire még szert tettünk: indián fejdíszek, dobok, tomahawk-ok, de lesz még jelmez is! A fejdísz jelenleg lecserélés alatt áll, mert nem bírja a kiképzést! Illetve a tegnapi nap folyamán álomcsapdákat készítettünk, ami már debütált is. Bár rá kellett jönnünk, nincs varázsereje, legalábbis Csongornál, hiszen a mai napig felkel éjjelente, legalább 2x! Sebaj, a másik kettő nagyon élvezi, mert csak jó álmaik vannak! ;)

Apropó, a nevünkről még nem szóltam!

Az úgy történt, hogy súlyos indiánhercegnő hiányban szenvedünk, ezért felkértem a barátnőm, hogy a kislányát majd öltöztesse fel indiánhercegnőnek. Teljesen belemerültünk a tervezésbe, ki mit készít stb. Miután elment, a családneveink kezdőbetűiből megalkottam a törzsünk nevét:

Bán Mucsi Pintér - Bamupi

A Szikszaival elég sziszegős lett volna, ezért választottam Olga vezetéknevét hozzá. Nekünk nagyon tetszik! :D

De, mutatom képekben is a fokozatos fejlődésünk:

Indián dob készítés:

Üres festékes dobozokat festettünk be akril festékkel, amiket egyénileg díszítettünk. Száradás után egy fólia darabot vágtam rá, amit kenderzsineggel kötöttem rá.

 Tomahawk készítés:

Igaz, formára csak téglalap, de nekik így tökéletes! Két kb egyforma fa lapot találtam a műhelyben, amit lecsiszoltattam velük, majd a minta felrajzolása után kifestettem velük.

 

 A segítőnk:

  Fejdísz készítése:

Egy nagy karton lapból (A/2) egy széles csíkot vágtunk le, scrapbook papírokkal és az elmaradhatatlan lepkés lyukasztóval díszítettük. Tollakat szintén kartonból vágtunk ki saját minta alapján. A fejdíszt tűzőgéppel rögzítettem, miután rámértem a buksijukra.

 Teljes harci díszben:

Tábortűznél szalonnasütés, indián módra:

 

 

Tűztánc

Az indián hercegnőnk és az én kis indiánjaim:

Álomcsapda készítése:

Apa segített kör formát készíteni vezérdrótból. A kisvödör alja volt a sablon. Ezután a választott fonallal körbetekertük, majd hálót fontunk bele. Természetesen mintát nem készítettünk bele, mert az bonyolult lett volna nekik! Díszítésnek 3 db tollat kötöttünk rá, s gyöngyökkel varrtunk bele.

Hunor ekkor már elkészítette a sajátját, no persze apa segítségével! :) Itt épp Botondnak adta az utasításokat, mit hova.

 Miután készen lettünk, gyöngyöket varrtunk bele.

És végül a helyükön. 

Csongor álomcsapdája

Botond álomcsapdája

Hunor álomcsapdája

Folytatása következik!

További szép estét!
E