Boldog új évet!

Nagyon boldog új évet kívánok minden kedves ismerősömnek!

Annyi mindent írnék, de most nem is tudom, hol kezdjem! :)

Dec. 23-án kórházba kerültünk Botonddal, mert a lábán lévő folt kezdett elhatalmasodni, terjedni. Ez még az előző kórházi létünk alatt jött elő. Azt mondták, hogy gomba, de semmi sem használt rá. Úgyhogy a dokink ismét beutalt, mert bőrgyógyász előreláthatólag január 4-ig nem lesz. Milyen jó?!


Dec. 24-én ebéd után, de csakis szigorú feltételek mellett, hazaengedtek. Persze mondanom se kell, hogy a sütik, amiket beterveztem, nem valósultak meg.
A mosógépünk tönkrement, úgyhogy családi segítséggel vettünk egyet még 22-én, de mosni sajnos már nem tudtam karácsony előtt. Szerencsére 23-án este az anyósom vigyázott Hunisra, így Palika az este folyamán kimosott 3 adag ruhát, meg kitakarította a fürdőszobát is, amit még nem igazán tudok végezni. De azért szép lassan próbálok emelni, persze azért fát nem hordok, meg nem vágok. :)

A karácsonyunk elég érdekes volt ebből a szempontból, de szerencsére a mamák elláttak sütivel, amit még most se sikerült elpusztítani. :)

27.-én reggel kellett mennünk vissza Botonddal, mert arcüreg-röntgenre kellett mennie. Másnap reggel 7-re kellett mennünk ismét, mert a fül-orr-gégész 7 és fél 8 közt nézi meg az osztályon fekvő betegeket. Persze mondanom se kell, nem volt kedve bejönni. :( Ezért átmentünk az SZTK-ba, ahová egyébként 10:20-ra volt időpontunk. Az emelet pangott az ürességtől, majd kezdtek szállingózni a betegek, orvosok, ápolók. És természetesen nem érkezési sorrendben hívtak be, hanem időrend szerint. Talán annyi szerencsénk volt, hogy sok volt a gyerek, így azokat vették előre, de még így is fél 10-kor mentünk be.

Innen vissza a gyerekosztályra, ahol közölték a jó hírt: dolgozik ma a bőrgyógyász, és soron kívül megnézni. Na vissza az Sztk-ba, újra kartonozó, sorban állás. 1 óra elteltével kiüzentek egy beteggel, hogy mit keres ott egy gyerekosztályos beteg? Mit csináljanak vele? Amíg ezt nem tudják, nem hívják be. Elöntött az ideg. Botondot Zsuzsival hagytam, mert ő vitt be bennünket - a párom unokanővére. Be akartam menni, de nem engedtek be. Mikor kijött egy beteg, gyorsan besurrantam. Erre néznek rám, hogy mit keres ott? Minek akarom beadni a papírom? Majd közlik velem, hogy Tessék türelemmel várni anyuka, majd hívjuk! Micsoda???? Soron kívül????? Egy 4 éves gyerek várjon, holott a kórházban fekszik????????
Összesen másfél óra után behívtak. Meg se hallgattak, hogy mióta vannak a foltok a lábán, mit mondott a gégész, stb. A Zinnatot azonnal hagyjuk abba, mert attól nem fog meggyógyulni! MI??? Enyhe arcüreggyulladása van!!!! Na mindegy, felírt bizonyos gomba ellenes gyógyszereket, amiket a gyerekorvos, mióta praktizál, még sosem írt ki. A gy.orvos kérdezi tőlem, hogy ezt meddig kell szedni? Mikor kell visszajönni? Mondom neki, hogy nem tudom! Semmit nem mondott, meg se hallgatott! Rátelefonált. Megbeszéltek mindent. Ezután már engedte a Zinnatot. Még jó!

Ja, a gégész alapos vizsgálat után közölte, hogy góc van az orrmanduláján, az okozta a kiütéseket. Mellesleg már rég múlóban volt, mikor látta a bőrgyógyász!!!!

Ezen papírok beszerzése után, megkaptuk a zárójelentést DÉLBEN!!! Annyira kifáradt, hogy Botond délután nem tudott elaludni. Miután elaludt, nem akart felkeni. Én természetesen azóta sem voltam a háziorvosnál. Majd ma délután elmegyek hozzá. Tegnap nem volt erőm hozzá, ráadásul elég pocsékul is éreztem magam. Ugye, folyamatosan fáradt, álomkóros vagyok. Annyi mindent kellene csinálnom, de nincs erőm hozzá. Szívem szerint  a mai napot is inkább átaludnám.