Óvodai kirándulás...

... avagy ismét egy képes beszámoló! :) Bocs, de alig tudtam válogatni a képek közül, így egy kicsit hosszúkásra sikeredett!

Múlt héten szerdán kirándulni indultunk a Nyuszi csoporttal, ez a kiscsoport. Nem kell valami nagyra gondolni, ugyanis helyben oldottuk meg a gyerekek szórakoztatását! Az egyik anyuka felajánlotta, hogy mehetünk hozzájuk játszani (saját kis játszóterük van!) és főzni, közben pedig az apósáék lovait is megnézhetjük. Ők szemben laknak velük. Éééés a gyerekek lovagolhatnak is! Kell ennél több egy gyerekcsoportnak???? Nem! De az anyuka sógora tovább fejlesztette az ötletet, ugyanis felajánlotta, hogy lovaskocsival viszi el a csoportot. Ez egy fantasztikus ötlet volt, és mondanom se kell, nagyon élvezték a gyerekek! :)

Húgom, Szilvi és Hunor

A herceg fehér lóval és lovaskocsival érkezett! :)

Balról Gyöngyi ángyi, mint dadus, jobbról Barni mamája, szemből óvónőink (Erzsike és Ildikó) és a gyerekek

Óvónénik és a kiscsoportosok testvérei (Hunor és Renátó) - csak ők voltak a tesók közül! :)

Tízórai

Régen így énekelte: "Gyí paci Pajika!" :)

Csenge és Botond - szegény póni! :)

Unokaöcsém, Márk

Anya-banda nagyival és dadussal :)

Ádám és a Bánok

Szilvi és Kata, a "szakácsnőnk"!

Nagyon finom paprikás krumplit főzött a csipet-csapatnak Kata. Köszi!
Míg az ebéd készült, addig a gyerkőcökkel célba dobtunk és kötelet húztunk. Mi is, szülők! :) Sajnos a szülős kötélhúzásról nincs kép! Pedig ott is kivettem a részem, akárcsak a célba dobásból!!!

Már nagyon szeretnénk ebédelni! Dóra anyu Zsófival (házigazdáék), Ildikó, Erzsike és Gyöngyike.

Eredményhirdetés - mindenki 1. helyezett!!!

2 éremmel gazdagabban

Mosolyogj! :)

Elfáradva, éhesen a nagy melegben!

Egy kis tea jót tesz a baleset után Kamillóval!

Igen baleset, mert Botond feldobta a labdát, az visszapattant a tetőről, aminek következtében a darázsfészekből rátámadtak a darazsak. Mivel ott voltam mellette, és lepattanó labdát elkaptam, így azzal ütöttem el a rá támadó bogarakat, de még így is 5 csípést kapott. 3-at a szemöldökére, 2-t a kézfejére. Volt ám ordítás rendesen!!! Hunor is azonnal ott termett mellette, és vigasztalta, simogatta. Óvónénieink életüket nem sajnálva kipucolták a darazsakat. Dóra anyu eközben segített Botondot lekezelni: calcium pezsgőtablettát oldott fel, amit megivott a kis sebesült, valamint segített lekenni a csípéseket azzal a habbal, amit égésekre csípésekre kell tenni, de most, ha agyonütnek se tudom megmondani a nevét! Fehér a doboza, sárga felirattal. :)

Persze, mikor Botond meglátta a habot a kezén, frászt kapott - kicsinek rettegett a habfürdőtől! Nem engedte, hogy lekenjem a szemöldökét, de egy kis csellel Dóra gyorsan lekente. Így nem dagadt fel semmije, és gyorsan meggyógyult! De legalább megmutatta az óvónéniknek, hogy ő is tud ordítani! :)