Dédi 80 éves lett

Ez alkalomból rendeztünk neki egy családi vacsorát, a helyi 67-es Vendéglőben. Mivel szép számmal vagyunk már - eddig 18-an, így már senkinél nem férünk el, ezért tettük át a csárdába a székhelyünk. Eddig minden évben ajándékot kapott az ebéd (, amit közösen készítettünk) mellé , mármint nagyobbat (pl. bicikli, vagy tavaly a 79 album), de most a vacsora volt az ajándék, továbbá egy gyógypapucs, amit Szilvi húgom vett neki, a torta, amit én sütöttem, egy virágcsokor, amit Ang kötött neki, és sok-sok csoki.

Hetekig terveztük, mit hogyan kellene, mi legyen a menü stb. Vacsorára kétszemélyes tálakat rendeltünk: csárdagazda tála, és tanya tál. A vacsora előtt minden forgatókönyv szerint zajlott. Én egész nap a tortát készítettem, keresztanyám virágért volt Makón. Délutánra dédinek már előre be volt jelentve, hogy mennek Makóra megnézni a nővérét, és lehet, hogy be is ugranak a Tescóba Szilviékkel, ja és még a kora esti időben kimennek a temetőbe tatához.
Mi fél 7-kor indultunk ki a csárdába, ahol már vártak keresztanyámék. Palika, amint letett bennünket, elment Eszter húgomékért. Amint mamát felvették a húgomék, kivitték a temetőbe. Antal (Ang párja) csak erre várt, és már ment is anyuékért (ők egy házban laknak dédivel), majd ahogy kiértek, csörögtem Szilvinek, hogy hozhatják mamát. Persze, hogy ő ne értsen semmit, ez a beszélgetés zajlott le köztünk:
- Jöhettek! Mindenki kinn van. - én
- Jó rendben! De most nem tudunk elugrani hozzátok azonnal, mert előtte be kell mennünk a csárdába. Ha végeztünk, megyünk. - Szilvi
- Ok. Rendben! - Szilvi

Jönnek! - mondtam a többieknek. Mindenki elfoglalta a helyét, és mire kiértek, már jól begyakoroltuk a Halász Judit: Boldog születésnapot c. dalt. A csárda egyik tulaja is segítségünkre volt, mert az ajtóban fogadta, és már kérdezte is, mit szeretnének, majd ahogy beljebb jött, előjöttünk énekelve, apu kezében a tortával és keresztanyám a csokorral. Először megugrott, majd leesett neki, mi is folyik körülötte, és sírva fakadt.

Énekkari próba

Rögtönzött családi fotó

Eszter és Hannácska

Pasi kórus

Ang és a csokor

És így riadt meg dédi. Sokat javítottam a képen, mert sötét lett, de szerintem, jól lehet látni.

A születésnapi torta. Egész jól sikerült! :)

Dédi, miután észhez tért, és kisírta magát, csak kérdezősködött: kinek az ötlete volt, miért nem szóltunk neki, tényleg én sütöttem-e a tortát stb. Aztán elkezdte kibontani a papucsot, majd fel is vettettük vele. Fél órán át beszélgettünk, majd jött is a vacsora, s jóval utána megettük a tortát is. Annyit ettünk, hogy muszáj volt várni egy kicsit vele, mert nem volt neki hely. :)
Nagyon jól éreztük magunkat! Este 3/4 10-ig voltunk az étteremben. A fiúk rohangáltak vacsi után, az udvaron játszottak a hűvös időben, mi meg rengeteget beszélgettünk kinn is és benn is.
Ahhoz képest, hogy mennyire fáradtak voltak, este fél 11-re aludtak el a fiúk. :) Mi persze alig vártuk, hogy ágyat lássunk. :D
További képek a facebook-on itt.

Remélem, még sokszor tudunk neki ilyen szép, és megható vacsorát rendezni!